A jobboldalt a Nemzeti Liberális Párt és Demokrata Liberális Párt fúziója foglalkoztatja, hiszen csak ezután derül ki, Blaga és pártja rábólint-e Crin Antonescu favoritjára, Klaus Johannisra.
Az is később dől el, hogy indul-e más jobboldali jelölt: Cristian Diaconescu, vagy maga az új jobboldali párt elnöke, Elena Udrea, esetleg Ungureanu exkormányfő, vagy a volt miniszterelnök, a liberálisok közül kivált Călin Popescu Tăriceanu, akinek, mivel az őszi államfőválasztás protesztszavazás lesz, lehet esélye Ponta ellen. Klaus Johannisnak is lehetne, de nem világos: a nemzeti türelmükről nem épp híres romániai választók hajlandók lesznek-e megválasztani egy szászt, egy „idegent” Románia államfőjének?
A baloldalt ezzel szemben most a szociáldemokraták tárgyalásai foglalkoztatják Dan Diaconescuval. Amint hírlik, a szocialista párt mindenható vörös bárói és klientúrája sincs elragadtatva a potenciális új szövetségestől, s az eddigi politikai partnerek, az RMDSZ és a Románia Haladásáért Országos Szövetség sem. Ami lényegében nem is csoda. Maga Ponta sem rajongott az eddigi nyilatkozatai szerint pojácának deklamált, slemíl Diaconescuért, s mivel a Dâmboviţa partján mindmáig nem alakult ki a politikai kultúra, így a vita kultúrája sem, kígyót-békát szórtak egymásra, mocskolták, rágalmazták egymást. Ettől még eltekintenének a szövetséget ellenzők, hiszen a rágalmazás, a mocskolódás megszokott a román politikában, úgyszólván nincs olyan szereplő, aki már nem veszett volna össze mindenkivel – az élen természetesen a nyughatatlan és összeférhetetlen Traian Băsescu áll, de Antonescu, Ponta és Voiculescu is megtették a magukét politikai ellenfeleik megsemmisítése, sárba taposása érdekében! Ami igazán nyugtalanítja az esetleges új szörnyszövetség ellenzőit, az Diaconescu magatartása. A nagy esély láthatólag ismét feldobta és aktivizálta a váteszt, akkora a mellénye, hogy már kétszer is elférne benne.
És kedves, szép szokása szerint követelőzik.
