Kevés győztese lenne egy újabb orosz-ukrán „földgázháborúnak”, Oroszország azonban mindenképpen vesztesként kerülne ki belőle – vélekedtek londoni pénzügyi elemzők azután, hogy Oroszország leállította Ukrajnába irányuló földgázexportját. Citybeli szakértői vélemények szerint ráadásul az ukrajnai és a vele egy időben kibontakozó iraki válság együtt már komoly ingadozást – elsősorban meredek nyersolajpiaci árfolyamkiugrásokat – eredményezhet.
Neil Shearing, az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics feltörekvő piacokkal foglalkozó főközgazdásza helyzetértékelésében hangsúlyozta, hogy jóllehet az orosz földgázexport leállítása erősíti az ukrán gazdaságot egyre mélyebb recesszióba húzó tényezőket, Ukrajna azonban az elmúlt hónapokban jelentős gáztartalékokat halmozott fel, amelyek – főleg a fogyasztás nyári szezonális visszaesésével – valószínűleg az év végéig kitartanának. Ugyanebből az okból Nyugat-Európa is kevésbé sebezhető az orosz–ukrán gázvitából eredő esetleges fennakadásoktól. Mindebből Shearing szerint az következik, hogy az újabb „gázháborúból” Oroszország kerülne a legnagyobb vesztesként, és több a veszítenivalója, mint ahogy azt sokan gondolnák. A Capital Economics kimutatta, hogy az orosz gazdaság nettó külföldi befektetői pozíciója – hozzávetőleg 150 milliárd dollár erejéig – pozitív, a folyómérleg-egyenleg többletben van, az államháztartási mérleg csaknem kiegyensúlyozott, a közadósságráta pedig nemzetközi mércével mérve csekély. Mindez azonban éppen a nyersolaj- és a földgázexportra épül. A két energiahordozó exportja adja a teljes orosz kivitel csaknem kétharmadát és az államháztartási bevételek felét. Ráadásul – a Kínával kötött hosszú távú exportszerződés ellenére is – Oroszország fő földgázexportpiaca továbbra is Európa. A ház saját becslése szerint az Európába irányuló orosz nyersolaj- és földgázexport éves értéke 230 milliárd dollár körüli. Ez az orosz hazai össztermék (GDP) tíz százalékával egyenlő – hangsúlyozták a Capital Economics londoni elemzői.
A cég egy másik elemzésében mindazonáltal kitér a szélsőséges iszlamista erők iraki előrenyomulásának lehetséges piaci hatásaira, megállapítva: az ukrán és az iraki geopolitikai kockázat együtt már teremthet olyan piaci sokkot, amely az árfolyam-volatilitás kiújulását okozhatja. Ennek azonban a nyersolajárakra gyakorolt hatás egyelőre csekély: a globális alaptípusnak tekintett Brent nyersolajfajta hordójának árfolyama jelenleg 113 dollár körül mozog, vagyis nem sokkal haladja meg az „arab tavasz” 2011-es fordulatai óta mért 110 dolláros átlagot. Ez nem is meglepő, hiszen az iraki harcok az északi országrészben dúlnak, az iraki olajipari létesítmények pedig délen, valamint a kurd térségekben koncentrálódnak. Ugyanakkor, ha Irán segít az iraki válság megoldásában, a nyugati szankciók várható további enyhülésével felfutó iráni olajexport még túl is tehet az iraki harcokból eredő esetleges kínálati kieséseken, emellett a bőséges amerikai stratégiai készletek megnyitása is pótolhatja a hiányt.
A globális nyersolajárak 2011-ben és 2012-ben is 120 dollár fölötti szintekre ugrottak hasonló regionális válságok miatt, és a világgazdasági kilábalás folyamata mindkét alkalommal megtorpant.
