A 2012-ben kiadott, Kézdivásárhely jelképei* című tanulmányom megjelenése óta újdonság a témában, hogy előkerült a város 1740-es évszámot viselő pecsétnyomója. Nagy Botond levéltáros bukkant rá a sepsiszentgyörgyi állami levéltárban, s értesített erről. A város címerét először címeres pecséten használták. A lenyomatok tanúsága szerint Kézdivásárhely fő címerképét, a lovas által megült ló vontatta, három búzakalászt szállító szekeret kezdetben egyetlen ló ábrázolásával használták. Egy főkormányszéki kiadványon, majd különböző szakirodalmi gyűjteményekben jelent meg hibásan két egymás mellett haladó állat úgy, hogy egyik takarja a másikat.
Kézdivásárhely nemrég előkerült pecsétnyomóján (Pecsétnyomók gyűjtemény, 3-as tétel) megfigyelhető az 1740-es évszám, de annak jelentéséről a kutatás mai állása szerint biztosat nem állíthatunk. Lehet, hogy a város abban az évben kezdte használni címeres pecsétjét, de arra vonatkozó adományról nincs tudomásunk. Olyan régi iraton sem fedeztük fel (még) a város pecsétjét. Igaz, a történelem viharai sok városi jegyzőkönyvet, dokumentumot megsemmisítettek. Az évszám utalhat valamilyen kiváltságra, esetleg eseményre.
A szakirodalomban közölt, 1740 előttinek leírt legrégebbi városcímer egyszerű. Háromszögű pajzs kék mezejében vörös toronysisakos és tetőzetű ezüst/fehér templom látható lebegő helyzetben. A torony csúcsán ezüstgömbből növekvő, ugyanolyan mázú latin kereszt áll, a tető kontyolt végén ezüst szélvitorla.
Pecsétek tanúsága
A város eddig ismert legkorábbi vörös viaszlenyomatát Pál-Antal Sándor akadémikus, pecsétszakértő találta meg az 1791. évi hűségeskülajstromon. Nagy Botond levéltáros egy 1808-as iraton fényképezett címeres pecsétet. A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban őrzik az erdélyi főkormányszék (Gubernium) által a kézdivásárhelyi Mészáros Céhnek kiállított kiváltságlevelet – hívta fel figyelmünket Dimény Attila, az egység vezetője. A kötet alakú dokumentumot 1809. november 22-én iktatta és hirdette ki a város elöljárósága. Az erről szóló bejegyzés alatt, Szőts István főbíró és Szőts András jegyző aláírása között a város vörös viaszba nyomott pecsétje látható. Képe megegyezik az előzőekével: ovális pecsét közepén kerek talpú pajzsban, sík talajon, a pajzs hátsó széléből előtűnő szekeret kalapos, ostorát magasba lendítő lovas által megült ló vontatja. A szekérből három, legyezőszerűen elhelyezett búzakalász emelkedik ki. A pajzson szembenéző pántos tornasisak, melynek csúcsából foszlányok omlanak alá, a sisakon nyílt levélkorona, azon oldalról nézett templom áll. A templom jobb oldalán levő tornyon és a fedél bal, kontyolt végén szélvitorla áll. A pecsét körirata: * SIGILLVM : OPPIDI : KEZDI : VASARHELY : 1740 *. A leírt pecséteket a nemrég előkerült bélyegzővel készítették. Az ovális pecsétnyomó kis átmérője 28, nagy átmérője 32 milliméter.
Adomány
A pecsétek tanúsága szerint a város jelképét ostoros férfi (gazdálkodó) által megült ló vontatta, három búzakalászt hordó szekér képe alkotta. A pecséteken egyetlen ló vontatja a szekeret. A helytelen változat, a két egymás melletti ló a főkormányszék által kibocsátott, már említett kiváltságlevélen mutatkozik 1809-ben, majd a szakirodalomban, az 1880-ban kiadott Tagányi-gyűjteményben jelent meg. Könyvben látott nyomdafestéket a város első ismert színes címerábrázolása, s ismét két ló jelenik meg a jelképen. 1887-ben a Magyar Királyság nevezetesebb városainak és helységeinek címerei között megjelenik a Kézdivásárhelyé is.
A 19. és 20. század fordulójára a városban megérett a hivatalos címer szerzésének igénye. Annál is inkább, hogy a rivális Sepsiszentgyörgynek 1897-ben címeres pecsétet adományozott I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója. Kézdivásárhely címerében emléket kívánt állítani az 1848–49-es szabadságharcnak, hiszen Gábor Áron Turóczi Mózes rézművesmesterrel utóbbi kézdivásárhelyi műhelyében öntött hatvannégy ágyút. Legalább két címerterv született, egyiknek oromdíszében templomot jelenítettek meg, a másikon várkastélyt.
1903–1904-ben épült Kézdivásárhely főtere sarkában a Jancsó Szálloda, avagy Városi Vigadó Szálló, mely a művelődési életet is szolgálta, színtársulatok léptek fel előadótermében. Korabeli képeslapok tanúsága szerint emeleti homlokzatán ott díszelgett a város címer(terv)e. Ez a korábbi címer bővítésével jött létre, a pajzsfőbe ágyút helyeztek, s oromdíszként, a régi címer átmentése végett, templomot. A stukkóból kialakított, színezett címert a szocializmus éveiben lemeszelték.
Hivatalos címert 1909-ben sikerült szerezni, ám nem a Vigadón megjelenített alakot, hanem másikat, amelyen nem templom, hanem minden heraldikai hagyományt nélkülöző várkastély jelenik meg sisakdíszeként. A bécsi kancellárián megszületett az adománylevél. A könyv alakú, függőpecséttel ellátott, zöld bőrös fatokban tárolt dokumentumot a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrizték. A múzeum igen értékes anyagának a második világháború végső szakaszában való menekítésekor a zalaegerszegi állomáson 1945. március 29-én bombatalálat érte a szerelvényt, és a rakomány nagyon nagy része – Kézdivásárhely címeres adománylevelével együtt – elpusztult. Az adományt bevezették a Királyi Könyvekbe.
A korábbi gazdálkodó itt postássá lépett elő, egyenruhát hord, kürtöt tart szájához. A postás megjelenítésére akad magyarázat, hiszen Kézdivásárhelyen haladt át az Erdély és Moldva közötti postaszolgálat.
Az új címert megfestették a Vigadó előadótermének falára, a színpad fölé. A festményt Pokornyi László rajztanár munkájának tartják. A címert az 1962-es átalakításkor lefestették, ám 1999-ben felszínre került, s utóbb restaurálták.
A címer a változó világban
Nagy-Románia idején Kézdivásárhely új címerét 1934-ben hivatalosították. A jogszabályban szereplő címerleírás fordításban a következő: „Kék pajzsban, zöld talajon ezüst címerkép: három búzakalászt szállító szekeret egy ostort suhogtató lovas által vezetett két ló vontat, balra. A pajzson hárombástyás ezüst falkorona nyugszik. A régi címer.”
Egyszerűsítették a címert mind összetételében, mind mázaiban. Az ágyút kivették, ám a fő címerképet meghagyták, sőt, eredeti alakban, az ostoros gazdálkodóval. Szembeötlő, hogy a búzakalászok nem aranymázat kaptak.
A II. bécsi döntést követően, Észak-Erdélynek Magyarországhoz való visszacsatolása után ismét feléledt az Osztrák–Magyar Monarchia idejében adományozott városcímer. Ezt javított alakban jeleníti meg egy, a korszakban kiadott gyűjtemény.
Ez a címer helyes, egyetlen lovat ábrázoltak, a szekeret síkban jelenítették meg, a lovas öltözete elüt a pajzsmező színétől. Érdekessége, hogy a valamikori gazdálkodó, későbbi postás helyett huszár, katona jelenik meg, de ez a korszakot tekintve – a második világháború idején – érthető.
A szocialista rendszerben a címereket mellőzték.
A rendszerváltást követően, Szőts Csaba Ubul polgármestersége idején vissza akarták állítani a város történelmi címerét, ám vita alakult ki két helybeli egyéniség között. Incze László történész, az azóta róla elnevezett céhtörténeti múzeum alapító igazgatója a templomos, Kosztándi Jenő képzőművész a várkastélyos oromdíszű címer mellett szállt síkra. A helyi szinten zajló konfliktusban utóbbi kerekedett felül: a Vigadó homlokzatán várkastélyos címert alakítottak ki.
A mai címer
A 2008-as önkormányzati választást követően Kézdivásárhely új polgármestere hivatalos címerrel kívánta ellátni municípiumát. Három helybeli képzőművészt – Kosztándi Jenőt, Sárosi Csabát és Vetró Andrást – kértek fel, készítsenek címertervet. Egyik változatot elvetették, a másik kettőt ötvözve újrarajzolták a címertervet, melyet a helyi tanács elfogadott. Ezt benyújtották a megyei címerellenőrző bizottsághoz, de az kifogást emelt. Végül a címer elkészítése végett szakemberhez fordultak. A címertervet kedvezően véleményezte a megyei testület, majd az övezeti heraldikai bizottság és a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottsága. Ezt követően megszületett a címert elfogadó kormányhatározat, s annak a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után törvényesen használható a városcímer.
A mai címer az 1909-ben adományozottnak a heraldikai szabályokhoz és az országos címertani bizottság által felállított követelményekhez igazított változata. A búzakalászokat hordozó szekér, az azt vontató ló és az állatot megülő, kürtöt fújó postás megtalálható a korábbi hivatalos címerben. Szintúgy jelen van az ágyú, mely az ágyúöntő hős Gábor Áronnak állít emléket, valamint utal Kézdivásárhely jelentőségére az 1848–49-es háromszéki önvédelmi harc idején, amikor hatvannégy ágyút öntöttek a városban Turóczi Mózes műhelyében. A pajzs háromszögű alakja és a közigazgatási egység rangját tükröző falkorona kötelező. Esetünkben az ötbástyás falkorona Kézdivásárhely municípiumi jogállását jelképezi.
* Szekeres Attila István: Kézdivásárhely jelképei, Sepsiszentgyörgy, Háromszék Vármegye Kiadó, 2012. Nyomdai munkálatok: ARTprinter Studioe, a kötet megjelenését a Kovászna megyei és a kézdivásárhelyi önkormányzat támogatta.
