FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Az első világháború után a nagyhatalmak széttépték Magyarországot, és területének nagy részét a környező népeknek ajándékozták, akik a mai napig gyarmatosítókként viselkednek ezeken az országrészeken.
Ezt sokan a mai napig nem tudtuk feldolgozni, de ha már annyi szó esik a történelmi bűnök kárpótlásáról, talán nem ártana összeírni azt is, hogy a magyar állam a földön kívül hány gyárat, iskolát, kórházat, intézményt és egyéb épületet, műemléket, vasutat stb. veszített, hogy tudja ezt a világ, és a történelem mai alakítói is elgondolkozhassanak rajta.
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Már nagyon megelégeltem, hogy duplán fizetek a tévézésért: egyszer az államnak a közszolgálati illetéket vagy mit, másodszor a magántulajdonban levő kábeltévé-társaságnak. Úgy látom, az állam saját magától is guberál, a tévétársaságoktól is meg a nézőktől is, de hiába, mert minden eltűnik a feneketlen közös kasszában. A tolvajlást olyan magas szintre emelték, hogy lassan az olasz maffia jöhet ide tanulni, hiszen pecsétes iratokkal igazolják az emberek kifosztását. Ez van!
VERESS PÁL, Sepsiszentgyörgy. Mi, a Csíki negyed 34-es tömbházának lakói nem tudjuk, miért fizetjük a köztisztasági illetéket. Az utcaseprők ugyan összeseprik a szemetet, de elfelejtik elvinni, és a szél újra széthordja az egész negyedben. Esténként a kamaszok az utcán gyülekeznek, szórakoznak, utánuk vastagon ott marad a kiköpködött napraforgóhéj, eldobált üdítős-, sörösüveg, cigarettásdoboz és sok egyéb. A tömbház mögött egyáltalán nem is sepernek, az is tele van mindenféle hulladékkal. Azt nem a Tegának kell eltakarítania? Vagy csak a pénzt gyűjti a cég?