Már 2005-ben kiderült, botrány is volt akkortájt, Codruţ Şereş ipari minisztert támadták is amiatt, hogy a Gazprom nem közvetlenül a román szállítóknak adja el áruját, hanem közvetítőkön keresztül, akik állítólag pont azt a hatvan-hetven dollárt vágják zsebre, amivel a hazai ár az európainál magasabb. Az elmúlt három év folyamán kétszer is nekiveselkedtek az ágazatban érdekeltek, hogy olyan orosz—román közös vállalatot hozzanak létre, mely kiiktathatná a közvetítőket, de a szándék valahol — állítólag orosz mezőkön — elbukott. A hazai gazdasági, politikai elemzők, de maga Varujan Vosganian ipari és pénzügyminiszter is arra panaszkodik, hogy Traian Băsescu rontott el mindent, amikor 2005-től folyamatosan hergeli az orosz medvét hol azzal, hogy a Fekete-tenger egy orosz tó, hol meg azzal, hogy a Vörös Hadsereg helyett Putyin az energiafegyvert veti be kontinensünk ellen. Valóban piszkálta Băsescu Oroszországot és annak vezetőjét, de kis heccelődéseit nagy-nagy élvezettel követte a román politikai osztály, és maga a nép is, mert a zsigeri oroszellenesség éppúgy feltétele a Dâmboviţa partján a népszerűségnek, mint a magyargyűlölet. Közben — bármit nyilatkozna Ivanov orosz külügyminiszter vagy a hatalmas Gazprom még hatalmasabb vezetői — Románia politikai okok, no meg saját gazdasági esetlegességei és következetlenségei miatt fizet többet, mint más az orosz gázért. Igaz, vannak még hazai tartalékok is, de jó ideje senki nem árulja el, hogy a fogyasztás kétharmadát importáljuk, s egyharmadát itthon termeljük ki, vagy fordítva. S hogy még cifrább legyen, a hazai árképzés körül is folyamatos viták dúlnak, s a drágítási szándékot következetesen az unióra akarják hárítani. Az most, pár héttel a 8,3 százalékos gázáremelés után biztosnak látszik, hogy áprilistól, mikor 60 dollárral többet kell fizetni a közvetítőnek ezer köbméter orosz földgázért, ismét kiigazítják az árakat. Felfelé, ahogyan megszoktuk, s nem uniós elvárásra, ahogyan el szeretnék hitetni velünk.