Az Amnézia bár előtt ráérősen beszélget két gazdaember, s éppen a tejelőmarhák dolgát osztják.
– Ráérősek vagyunk – mondják –, mert nekünk kora reggel és estefelé kell megküzdenünk a mindennapiért. Nálunk a kitartás nem egyéb, mint rabja lenni az állatnak, a gazdaságnak, mert vagy az istálló és a munka vagy a kórház, mert oda menni kell vagy visznek, ha muszáj. Tereferénk hamar véget ért, mert kijelentették: ha a tej dolga érdekel, ahhoz a legjobban Samuka ért!
– Az illyefalvi gazdáktól és tejtermelőktől annyi feldolgozó vásárol fel tejet – kezdte Benkő Árpád, az egyesület elnöke –, hogy egész Kovászna megyéből sem több! Sorolom: a helybeli Meotis Kft., a sepsiszentgyörgyi Covalact Rt., a szitabodzai Rocca Prod, a brassói Prod Lacta és újabban a holland gazdák egyesületének részvénytársasága, a Friesland Campina marosvásárhelyi feldolgozója, melynek az Erdélyi tej a jelszava. Éppen ezért én jó esélyt látok arra, hogy ez a cég nem fog majd a 2015-re beígért tejkvóta-felszabadítás után sem külföldről behozni tejet! A mi egyesületünk nagyobb termelői ennek a holland cégnek, a kisebb gazdák – közös megegyezés alapján – a Covalactnak adják a tejet. Ennek nyitja, hogy a Covalact időben fizet, de nem a legjobb áron veszi a tejet, s ezeknek a családoknak a tejpénz a mindennapok fenntartásához szükséges. Véleményem szerint ilyen esetben még mindig jobb az a kevesebb, ami biztos, mint a bizonytalanabb, nagyobbacska tejár. De egyszerre két pálcát tartani a tűzben nem baj, ugye?
– Aggasztóak azok a hírek, miszerint 2015. április elsejétől megszűnik a tejkvóta nálunk.
– Valóban így van, és ez azért rossz, mert Hollandia, Dánia, Németország egy év alatt, ha akarják, dupla tejmennyiséget is tudnak termelni! Vajon ennek milyen hatása lesz a világpiacon, s főleg nálunk?
– Távlati szempontból miként látja az egyesület jövőjét, a felsejlő lehetőségek megragadását?
– Nekünk egyelőre – hangsúlyozom, hogy csak egyelőre – a tejtermelés a legfontosabb tevékenységünk. Sokszor hangoztatom, hogy ha egy egyesület csak ebből akarja majd fenntartani magát, ami nagyon fontos, hosszú távon nem biztosít majd számunkra b+iztonságot, mert a kistermelők (a jelenleg idősebbek) előbb-utóbb, munkaképtelenségük folytán eltűnnek a piacról, és azoknak lesz előnyük, akik fiatalon fognak neki a gazdálkodásnak, és nagyobb  erejű vállalkozásban gondolkodnak. Ha a távlatokról kérdez, akkor el kell mondanom, hogy az 4–5 évet jelent. Egyesületi szinten fokozatosan rá kell térnünk olyan jó teljesítményű mezőgazdasági gépi felszerelések beszerzésére is (mint például kukoricasilózó, legelőtisztító gépek stb.), amelyeket magas áruk miatt még egy-egy erősebb anyagi alappal rendelkező gazda sem tud magának egyénileg beszerezni. Olyanokra gondolok, amilyeneket a tavaly az Agrosicen keresztül mi is megpályáztunk. Ezeket jó irányítással, beosztással minden tagunk hasznos módon fel tudja majd használni saját céljaira. A kvóta eltörlése hozhat majd olyan változást is, hogy nem lesz életképes a tejtermelés, és akkor hozzá kell nyúlni a másik ágazat kifejlesztéséhez: a hústermeléshez. Nem azt akarom mondani, hogy ez egyszerű dolog, különösen a szarvasmarhánál. Váltani kell majd, húsmarhatenyésztéssel is foglalkoznunk kell, ha meg akarunk élni. Figyelmesen olvasom a Háromszék oldalain Incze Péter mérnök írásait. Vallom azonban, hogy nem szabad az egyik végletből a másikba esni. Fokozatosan kell mennie a tejnek is, és vele egy időben áttérni a másik vágányra, még akkor is, ha némelyek azt gondolják, hogy a tejjel egyelőre nincsen nagyobb baj. Halljuk, hogy Kína nagy számú fiatal, tejelő és húsmarhát vásárolna Romániától. Szerintem ez a dolog is kétélű, mert azt a feltételt, hogy az illető fajta három évre visszamenőleg törzskönyves legyen, itt Romániában nagyon nehezen lehet majd biztosítani, kimutatni. De ezt a sejtésemet inkább az állatorvosok tudnák majd igazolni vagy cáfolni. Az aztán teljesen más dolog, hogy ez a felvásárlás, ha megvalósul, hosszú távon nem biztos, hogy jó lesz, mert a mi embereink a rövid távú pénzkeresés hívei. Felnevelik két-három évig a 200–300 kilósra hízott borjút, de közben megfeledkeznek arról, hogy a tehenük megöregedett. Erre ügyelni kell majd, mert jó is, meg nem is a gondolat. A gazda kellő hozzáértése és tudása szükséges, hogy megkapja, kialakítsa azt a középutat, amin majd menetelni tud. Elvetni nem szabad, mert ez is egyik lehetősége lesz majd a jövő családi pénzforrásának.
– Hogyan alakult annak az adósságnak a helyzete, ami az egyesület és a helybeli Meotis tejfeldolgozó között fennállt?
– Van még kinnlevőségünk most is, de mert a Meotis bírja a kisebb kapacitású feldolgozók pályáján a harcot, reméljük, törleszteni fogja adósságát. Nem tisztem, hogy minősítsek, de elmondhatom: a cég minőséget gyárt, s az a megtartó erő. Ez ránk is visszamutat, mert az illyefalvi termelőktől jó minőségű tejet kap.