A Schweighoffer 100 millió euró nettó rekordnyereséget inkasszált 2013-ban a faiparban, kihasználva a romániai törvénykezés „sajátosságait” és hézagait. Nem rendelkezik olyan hatékony ellenőrzőrendszerrel, amely kiszűrné a törvénytelen kitermelésből származó faanyagot. Nem is érdeke.

Erdeink nagy része magántulajdonban van, és az őseinktől örökölt közbirtokossági rendszernek köszönhetően Háromszéken országos átlag fölötti az erdőpopuláció, és a faanyag minősége messze jobb a már letarolt és elpusztított, silány fákkal újraültetett európai erdők átlagánál.

Az újra birtokba helyezett tulajdonosok nem rendelkeznek sem azzal a tudással, sem azzal a felelősséggel, amellyel elődeik. A mai társadalom szellemében, a haszonszerzés vágyától vezérelve tarolják az erdőket, telhetetlenségükben elmenve egészen az ősi jog feladásáig is. Képesek a közbirtokosság ősi rendszerét is felbontani, amely annyi évszázadon át őrizte a kincset, és generációknak nyújtott megélhetést.
Érdemes volna számítást végezni: évente 800 ezer köbméter faanyag kitermelése és helyi-országos-nemzetközi értékesítése – ez mit jelentene a helyi ipar számára? Ha a világ egyik legnagyobb faipari vállalkozója értékeli azt, amink van, mi miért nem értékeljük? Ez összefogás, tudás és szervezés kérdése. Vannak gazdasági szakemberek, vannak faipari vállalkozók, vannak szállítócégek, van munkaerő, mi hiányzik még? A kezdeményezés és a hit, hogy képesek vagyunk élni javainkkal, és okosan gazdálkodni velük.

Érdemes meggondolni: egy kis ráfordítással a nyereséget visszafordíthatnánk a magunk javára. És nem kevésről van szó. A jövőnk függ tőle.


A 2001/215-ös közigazgatási törvény 2. szakaszának értelmében a megyei tanács felel a megye vagyonának kezeléséért, a helyi tanácsok véleményezése alapján megállapítja a megye területszervezési és -rendezési terveit, és felel a megye területén található történelmi és építészeti műemlékekért, parkokért, közkertekért és természeti rezervátumokért.
Civil felelősség 2014 társadalmi csoport
(48)