Endre mind az elemi, mind a középiskolát Brassóban járta, de érettségi diplomát nem ott szerzett, mert a dél-erdélyi érettségiző diákok reménytelen helyzetét látva, a Hétfalut ölelő hegyek ösvényein átcsempésztette magát a visszacsatolt határ menti Bikfal­vára. Sepsi­szentgyörgyön egyheti megfigyelés, kikérdezés után felkínálták a marosvásárhelyi, illetve a kolozsvári középiskolát tanulmányai befejezéséhez. Az utóbbit választotta.
Sikeres érettségi után beiratkozott a Fe­rencz József Tudományegyetem Orvosi Kará­ra, de nemsokára a közeledő front elől az egyetemisták és tanárok egy részével Buda­pestre menekült. A front elvonulása után a bizonytalan erdélyi sorsot választotta, s a Ko­lozsvár felé induló vonatra ült fel.
A Marosvásárhelyre költözött egyetemen tanult tovább, és itt szerzett diplomát 1950-ben.
Végzés után a röntgenklinikán Krepsz Iván előadótanár mellett volt gyakornok, majd tanársegéd.
Bárhol megállta volna a helyét a jó képességű, jó megjelenésű és jó modorú fiatal orvos, s talán professzorként mehetett volna nyugdíjba, ha az osztályharc szele nem erősödött volna annyira fel, hogy 1953-ban kifújja tanársegédi állásából.
Ekkor történt a marosvásárhelyi OGYI-n az „első nagy sepregetés”. Azon a címen, hogy meg kell erősíteni a vidéki betegellátást, több tanársegédet eltávolítottak, s helyükbe megfelelő osztályharcos „kádereket” neveztek ki.
Az itt eltöltött idő mégsem volt haszontalan, mert ezalatt egyetemiklinika-színvonalú képzésben részesült, s így kiváló szakemberként jött a frissen alakult Magyar Autonóm Tartomány Sepsi rajon székhelyére, létrehozni az addig nem létező röntgenszolgálatot.
Nagyon siralmas helyzet fogadta a szentgyörgyi kórházban. Csak egy régi, félhullámú, összetákolt röntgengép várta, az sem megfelelő helyiségben. A poliklinikán pedig egy század eleji nyitott Koch/Stercel röntgengép – valószínűleg dr. Koczka Árpád magánrendelőjéből elállamosított készülék – szórta a sugarakat. Egy harmadik a tbc-rendelőben volt felszerelve. Addig kilincselt, míg egy két munkahelyes TUR 500 keletnémet gépet szerzett, ami az akkori időkben a Vasfüggö­nyön inneni országokban csúcstechnológiás készüléknek számított. Ez a gép már tudott készíteni célzott és mindenféle típusfelvételt, direkt nagyított felvételt, sőt, rétegfelvételt is. Mind az orvosra, mind a betegre nézve igen jó sugárvédettséggel rendelkezett.
A poliklinikára is sikerült szerezni egy magyar Medicor két munkahelyes gépet, ide már kellett még egy röntgenorvos. Sylvester György addigi rajoni főorvos pályázta meg, és nyerte el az állást. Mindaddig, bő fél évtizeden át egyedül Papp doktor látta el a kórházi és járóbeteg-rendelést. 
Ezután Papp doktor vizsgálta a kórházban fekvő betegeket, és Sylvester a poliklinikán rendelt négy asszisztens segítségével. A nagyon magas szakmai szinten végzett vizsgálatokat mind a felettes szervek, kórházi szakorvosok, mind a betegek legnagyobb megelégedéssel nyugtázták. A marosvásárhelyi egyetemi klinikára küldött betegek röntgenvizsgálati eredményeit ott egy az egyben elfogadták, nem ismételték meg.
Tudományos dolgozatait a szentgyörgyi kórházban és a marosvásárhelyi klinikán tartott OTT-gyűléseken mutatta be huszonnégy alkalommal.
1962-ben főorvosi vizsgára jelentkezett, ahol a huszonkét pályázó közül második helyen végzett. Elnyerhette volna a kolozsvári II. Sebészeti klinikán meghirdetett RTG-főorvosi állást, amit családi okok miatt nem tehetett meg, így e vidék nagy nyereségére Sepsiszentgyörgyön maradt.
Néhány év múlva Jacob Cornellal és Aczél Károllyal bővült a röntgenlaboratórium, akik versenyvizsgával nyerték el a posztokat, továbbképzésükben jelentős szerepet vállalt, főorvosként irányítva a munkát.
Az új kórház felépítése után gyökeresen átszervezték a röntgenlaborokat, új Eltex típusú gépeket szerelve fel, maximális teljesítményűeket, melyek minden irányú felvételt el tudtak készíteni. Két röntgenlaboratóriumot alakítottak ki egymás mellett, de külön bejárattal. Mindkettő rendelkezett külön sötétkamrával, diktafonnal a dolgozószobá­ban, külön orvosi szobával és megfelelő helyiséggel a filmtéka részére. A régi kórházban is megmaradt a röntgenlabor. Évi 9–10 ezer vizsgálatot végeztek a járóbeteg-rendelésen, és ugyanannyit a bent fekvő betegeknél.
Később mind modernebb és modernebb gépeket sikerült beszerezni, így a járóbeteglaborokban lévő gépeket erősítő TV-lánccal szerelték fel. Ezzel sokat javult a képminőség, ugyanakkor lényegesen csökkent a szórt sugárzás. A régi kórház röntgenlaboratóriumába is sikerült szerezni és felszerelni egy modern magyar röntgengépet erősítő ernyővel és TV-lánccal. Sikerült elérnie, hogy klinikai színvonalon dolgozhatott jól felkészült munkaközössége. Meg­kapta a kitüntetett egészségügyi dolgozó címet.
Eddig tartott a röntgenlaboratórium fejlődése.
Az 1989 utáni években a radiológia minőségi ugrást tett, amelyről a román radiológiával együtt a szentgyörgyi is lemaradt. A CT és a magrezonancia bevezetését már nem tudta követni a szentgyörgyi kórház.
Közben az orvosok cserélődtek, meghaltak, vagy külföldre távoztak. Csak Papp Endre tartott ki szeretett kórháza, az általa alapított és fejlesztett röntgenlaboratóriumok mellett egészen 1996. január 1-jéig, amikor 71 éves korá­ban, 43 éves szolgálat után nyugdíjba vonult.
Papp Endre doktor kétszer nősült. Első házasságából született Enikő Ildikó (1951) és Éva (1955). Mindketten tornatanárok lettek, és Németországban telepedtek le. A második házasságból származó Endre (1974) Kolozs­váron elvégezte a kutató-geológia szakot mesteri fokozattal. Sepsiszent­györgyön él, a Megyei Tanács Környe­zetvédelem és Te­rületrendezési Osztályán dolgozik.
Papp doktor tehetséges és szenvedélyes teniszező, évekig a Sanitas SK elnöke és edzője volt.
A szentgyörgyi kórház kiemelkedő orvos egyéniségei közé tartozott. 2007-ben hunyt el, a római katolikus temetőben nyugszik.
Dr. Nagy Lajos