Először is az elnök nem tehet arról, hogy ilyen a testvére. Az ember, ugyebár, a barátait még meg tudja választani, no de a testvért!… Aztán most egyik vejét is zaklatják, és holmi földek visszaszolgáltatásával kapcsolatos csalással és hamisítással vádolják. Kérdem én, hát a vejét ő választotta meg? Hátha kimondottan ellenezte a házasságot? Hiszen Băsescu nagyobbik lányának esküvője nagyon diszkréten, majdnem titokban zajlott.
Hofinak volt egy története. Jézust a keresztfán mindenféle legyek, rovarok vérszívók járták. Az egyik katona, aki ott strázsált mellette, el akarta hessegetni őket, mire azt mondta: Hagyjad, fiam, elmennek, és még éhesebbek jönnek.
Nálunk ez igen-igen sok, hatalmon lévő vagy hatalomközelben tevékenykedőre érvényes, akik az állam vérét szívják, azon élősködnek. Ha elhessegetik őket a hatalomból, akkor helyettük még éhesebbek jönnek. Az a baj, hogy nem örök időkre választjuk az elnököt, és nem választhatunk örökre miniszterelnököt és minisztereket, államtitkárokat, prefektusokat és más fontos funkciókat. Amerikában azok a családok, amelyekből kikerül majd az elnök, általában gazdagok. Nálunk azok a családok, ahonnan kisebb-nagyobb rendű-rangú személy kiemelkedik, azután gazdagszanak meg, hogy valamelyik családtagjuk hatalomra kerül. Mindig újabbak jönnek, mind hatalom-, és pénzéhesebbek. Egy embernek legrosszabb esetben is csak néhány testvére és egy rokonsága van. Ha ezek jóllaktak, akkor már nem olyan éhesek, mint akik addig nem kerültek a hatalom közelébe. Aztán, ha történik, miként most is, hogy valamilyen csoda folytán testvérét, hozzátartozóit, rokonait lekapcsolják és bezárják mindenféle visszaélés miatt, akkor azok elfogynak, és nem lesz, aki újabb törvénytelenséget elkövessen. Ha lemondanak vagy leváltják a hatalmon levőket, és újakat választunk, mások jönnek újabb testvérekkel, újabb lányokkal, fiúkkal, vejekkel, akik nagy polcon levő pártfogóik nevét kihasználva aratnak, szerződnek az állammal, hívnak le és szívnak el állami és uniós pénzeket. És nem biztos, hogy elkapják őket, ha csak nem vétenek olyan szarvashibákat, mint Mircea öcsike.
Nálunk a párthűséget is meg kell hálálni jól fizető funkciókkal, egyebekkel. Mivel állandóan cserélődnek a hatalmon levő pártok az ország élén, változnak a kormányok, a polcon levők, amikor ellenzékbe kerülnek, koplalnak, és aztán a szűk hónapok vagy esztendők után még éhesebben vetik rá magukat a hatalomra, a koncokra, és amíg tehetik (kis)királyként viselkednek s nagy királyként élnek. Azt számítják, hogy amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra. Hát nem jobb az angoloknak? Ott egy királyi családnak megvan a költségvetése, abból gazdálkodik. Jól néznének ki, ha négy-öt évenként újabb királyt választanának maguknak, és azok rövid, pünkösdi királyságuk alatt minél jobban meg szeretnék szedni magukat, hogy azután a sok királyfi és királykisasszony is fejedelmi módon éldegéljen élete végéig! A római császárok szorgalmasan irtották a potenciális trónkövetelőket. A török szultánoknak sok feleségük volt, és sok utódjuk lett volna, ha a szultánhoz közelebb állók nem gondoskodnak eltevésükről láb alól. Nem lennék híve, hogy ilyen drasztikus módszerekkel csökkentsük a potenciális hatalomkövetelők számát, de valahogyan csak szabályozni kellene, mert  maholnap Romániában több lesz a halász, mint a hal. Ezért halásznak rengetegen a zavarosban. Egy James A. Robinson nevű híres professzor azt mondta nemrég, hogy a román államot nem a közjó érdekében, hanem a hatalom megszervezésére használják. Arra, hogy a politikai támogatóknak szolgáltatásokkal és kedvezményekkel fizessen.
Ennek árát aztán mi, mindannyian fizetjük.