Székely zászlókkal, táblákkal, fáklyákkal és gyertyákkal ,,felfegyverezve" érkeztek a sepsiszentgyörgyiek a Székely Nemzeti Tanács hívó szavára. Rendkívüli volt a román sajtóérdeklődés, közvetítő kocsik, tévéstábok, riporterek serege lepte el a parkot, mivel többségük nem tudott magyarul, fotóztak, filmeztek, interjúkból próbálták megtudni, mi történik. A rendőrség is szép számban jelen volt, ám ők távolabbról vigyázták, hogy semmilyen incidens ne zavarja meg a bejelentett tüntetést.
Elsőként Gazda Zoltán szólt az egybegyűltekhez a Sepsiszéki Székely Tanács (SSZT) nevében. Kiemelte, Koszovóban az ott működő 17 párt el tudott tekinteni a politikai, ideológiai nézetkülönbségektől, összefogtak, és egységesen léptek fel a közös cél érdekében. Felhívta a figyelmet, Koszovó azért érhette el a függetlenséget, mert a szerb hatalom nem biztosított az egykori tartománynak autonómiát, és ebből a példából a román hatalomnak tanulnia kellene. Nekünk, székelyeknek nem szabad elszalasztanunk a tálcán felkínált lehetőséget, a „lelkiismeret-furdalásban szenvedő, de azt vehemensen leplező hatalomnak" pedig meg kell adnia azokat a jogokat, amelyekre aláírt szerződés kötelezi — szögezte le Gazda. ,,Gyúljanak gyertyák lelkeinkben, kezeinkben, ablakainkban, s ezek a kis fények igazolják azt, hogy háború, vérontás, a területi egység veszélyeztetése nélkül is el lehet érni a célt" — zárta beszédét az SSZT titkára. ,,Mi, erdélyi magyarok, székelyek, akárcsak a koszovói albánok, több évtizede harcolunk szabadságunkért, megmaradásunkért, anyanyelvünk és nemzeti identitásunk megőrzéséért" — indokolta a tüntetés összehívását Fazakas Tibor, a szervező SZNT nevében. Tőlünk függ, hogy Koszovó precedens-e, vagy sem, hogy ki tudjuk-e használni a kollektív jogok tekintetében kialakult kedvező nemzetközi hozzáállást — fogalmazott. Leszögezte, az erdélyi magyarság, a székelység az albánokkal ellentétben, törvényes keretek közt, alkotmányos, parlamentáris eszközökkel vívja harcait. Felhívással fordult Székelyföld összes lakójához, a románokhoz is, hogy cselekvően támogassák a térség területi autonómiáját, ,,a román—magyar kiegyezést azért, hogy mindkét nemzet betölthesse történelmi hivatását itt, a Kárpát-medencében". Kovács István unitárius lelkész a 67. zsoltárból olvasott fel: ,,Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön". Az autonómia nemes célját nem szabad kisajátítani a politikai érdekek szerint, nem szabad választási szlogenek, tűzijátékok, plakátok, megyehatárt jelző táblák szintjére süllyeszteni — mondotta. ,,Legyen a szívünk mélyén szándék és elhatározás, amelyért képesek vagyunk áldozatokat hozni, akár a hatalomról, az érdekekről is lemondani" — hangsúlyozta a lelkész, Isten áldását kérte ,,küzdelmünkre", és azt, hogy hozza el azt a jövendőt, ,,amelyben szabadon és boldogan nevethetnek gyermekeink, amelyben román testvéreinknek is be tudjuk bizonyítani, hogy az autonóm székelyekben barátokra találnak". ,,Adj bölcsességet vezetőinknek, add, hogy tanuljanak a lánctalpak múlandó hatalmából, hiszen a hatalom, az erőszak ideig-óráig csatát nyer ugyan, de diadalt sohasem" — zárta imáját Kovács István. Az 1848-as emlékmű mellett rendezett gyertyás tüntetés a székely himnusz eléneklésével zárult.
