Saját források, támogatások és pályázati lehetőségek hiányában évek óta nincsen olyan terme a szarajevói magyarságnak, amely otthont adhatna rendezvényeiknek, közösségi életüknek – mondta a mintegy száz lelket számláló csoport egyik szervezője.
Vég Zoltán elmondta: a szinte kizárólag vajdaságiak alkotta közösség tagjainak (vagy őseinek) zöme a második világháború után érkezett Bosznia-Hercegovina fővárosába, volt, aki dolgozni, akadt, aki tanulni jött. A helyi magyarság közel fele él aktív kulturális, közösségi életet, de lehetőségeiknek igen szűkek a határai. „Ha egyesületünk összeül, akkor a rendezvényt valamelyik kávéházban tartjuk, arra pedig végképp nincsen forrásunk, hogy kulturális programokat vagy olyan eseményeket szervezzünk, amelyekkel bemutathatjuk közösségünket a szarajevóiaknak” – jegyzi meg, hozzátéve: évi húszezer konvertibilis márkából, azaz mintegy hárommillió forintból már megoldható volna a problémájuk.
Kitért arra is: az államot alkotó két entitás közül a bosnyák–horvát Bosznia-hercegovinai Föderáció illetékeseinél mindeddig süket fülekre találtak problémájukkal, míg a boszniai Szerb Köztársaság vezetése azzal támogatja a szintén mintegy száz tagot számláló Banja Luka-i magyar közösséget, hogy kilenc más nemzetiséggel együtt közös ingatlant biztosít nekik, valamint fedezi annak rezsijét. Szólt arról is: pályázati lehetőségek esetén az is problémát jelentene a számukra, hogy nem ismerik az anyaországi pályázati rendszert, sem „a magyarországi magyar hivatalos nyelvet”. Így Új Dobos című, a Banja Luka-i és a szarajevói magyaroknak is szóló lapjuk „rendszeresen megjelenik, amikor van rá pénz”, aminek jelentős részét a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettől kapják támogatásként. Saját bevételük nincsen – tette hozzá –, mivel a tagság tekintélyes hányada vagy nyugdíjas, vagy Bosznia-Hercegovina aktív korú lakosságának feléhez hasonlóan munkanélküli, így korábban arról is letettek, hogy kiadásaikat legalább részben fedező tagdíjat szedjenek.
Vég Zoltán elmondta: mára alig maradt a közösségben olyan, aki ne vette volna fel a magyar állampolgárságot, elsősorban nem maguk, hanem a gyerekeik miatt. Az anyaországi felsőoktatási intézményekben való továbbtanulás lehetősége pedig egyre több fiatalban ébreszti fel az igényt, hogy az ehhez szükséges szinten sajátítsa el a magyar nyelvet. Ennek támogatására egy Magyarországról érkezett ösztöndíjas fiatal tart a közösség tagjai számára nyelvórákat, illetve szervezi programjaikat – mondta el.
A magyar kultúra és nyelv megőrzésének esélyeiről szólva a bosnyák apa és vajdasági anya gyermekeként született, egyetemista Estela Hadzikadunic arról beszélt: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a második nemzedék még úgy-ahogy beszél magyarul, de a harmadik generáció már jellemzően nem. Mint mondja, ő is akkor sajátította el a magyart, amikor élete első éveiben menekültként anyai rokonságánál éltek a vajdasági Zentán. Hozzátette: kevés olyan vele egykorú fiatal van ma Szarajevóban, akivel magyarul beszélgethetne, a nála jóval fiatalabbakkal vagy idősebbekkel pedig közös érdeklődési kör híján nem gyakorolja a nyelvet.
