Olyan jó látni, ha Romániával nem is, de a másik szomszéddal, Szlovákiával egyre jobb Magyarország viszonya. A friss magyar külügyminiszter megmondta, hogy a magyar–szlovák kapcsolatok kitűnően működnek a mindennapokban. Bár én nem hallottam arról, hogy Magyarország számára kedvezően oldódott volna meg a Tokaj márkanév-vita vagy a szlovákiai magyarok kettős állampolgárságának kérdése. De ki tudja, a diplomácia titkos berkeiben milyen egyezségek rejtőznek?
Különben is a diplomaták – akárcsak a nők – soha nem azt mondják, amit gondolnak. Egy női „nem” „talán”-t jelenthet és a női „talán” „igen”-t. A diplomáciában pont fordítva van. Az „igen” „talán”-t jelenthet, a „talán” jelentése inkább „nem”. Elvárható lett volna, hogy a román diplomácia is egy finom „talán”-t eresszen meg a nagyváradi és marosvásárhelyi magyar konzuli irodák megnyitására, amiből a magyar diplomácia kihallhatta volna, hogy tiltakoznak ellene. A magyarok egy kicsit elbízták magukat, mert a román külügyminiszter, Titus Corlăţean pozitívan nyilatkozott a román–magyar viszony épüléséről. A „pozitív” a diplomácia nyelvén ugyebár semlegest jelenthet.
Románia mindig szigorúan ragaszkodott a kölcsönösséghez. Már Nicolae Ceauşescu elvtárs is megmondta, hogy Romániában vannak magyarok, és Magyarországon is románok, ilyen alapon lehet tárgyalni. A kölcsönösség elve viszont egyáltalán nem érvényesül a magyarországi románok esetében, mert míg Romániában rengeteg magyar óvoda, iskola, művelődési intézmény működik, addig Magyarországon alig néhány román. Ráadásul Romániában rengeteg magyar választott tisztségviselő is van, ami nem mondható el Magyarországról. Majd ha itt is csak annyian leszünk, jöhet a konzulátus. Ott viszont a néhány román iskolán, intézményen szabadon loboghat a román zászló, és nem probléma a román helységnévtáblák kifüggesztése sem, miként mifelénk.
Románia, mint ismeretes, minden nemzetközi szerződést betart. Betart a romániai magyaroknak, ahol tud. Jó, hogy még élnek Romániában magyarok, mert velük és Magyarországgal lehet ijesztgetni a békés román választópolgárt. Ettől aztán szavaznak, mint a pinty.
Ki tudja, ezekben a konzuli irodákban, mint trójai falovakban, Magyarország miféle irredenta harcosokat próbál becsempészni? De Románia segítségül hívja a Bécsi Egyezményt, amely szerint szuverén joguk megtagadni, hogy valamely ország bővítse konzuli képviseletét. És ha sokat hőbörögnek a magyarok, megszüntethetik a gyulai és szegedi román főkonzulátust, s szintén kölcsönösségi alapon kérhetik a meglévő kolozsvári és csíkszeredai magyar főkonzulátus megszüntetését. De gondolkodhatnak azon is, hogy a bukaresti magyar nagykövetséget és konzulátust is megszüntessék.
Ezek a külképviseletek az illető állam felségterületei, és így egy kicsit elvesznek annak az államnak területéből, ahol működnek. A magyarok most ezek bővítésével, kicsidenként így akarják rátenni kezüket Románia kisebb-nagyobb részére.
