Ennek a barátságos, illedelmes úriembernek, név szerint Peter Thomasnak mondta el részletesen Tamás Sándor és Antal Árpád a minket, székelyeket naponta érő, megalázó sértéseket, ismertették vele önrendelkezési igényeinket. A képviselőinkkel történő párbeszéd, tapasztalatcsere kapcsán említette a nagykövetség képviselője, hogy ő is angliai kisebbség, a korni népcsoport tagja. Pozitív példaként felhozta a Nagy-Britanniában megvalósított fejlődést és a walesi hivatalos regionális kétnyelvűséget.
Bár a nagykövetségi politikai attasé ősei valószínű, még beszélték az Anglia délnyugati részén található Cornwall tartomány területén a korni nyelvet, de az a 16. századtól kezdve egyre inkább visszaszorult, és a 18. század végére teljesen kihalt. A 20. században elszigetelt kísérletek történtek a korni nyelv és irodalom felélesztésére, ezek azonban a jelek szerint kudarcot vallottak. Az 1999-es walesi politikai változásokról volt némi tudomásunk, arról is, hogy a hercegség őslakói nyelvén a cymru kultúra és nyelv fennmaradásáért folytatott tüntetések hatására megalakulhatott a Walesi Nemzetgyűlés. Ezáltal hatszáz év után ismét önrendelkezési jogot kapott – Arany János szerint – a Walesi tartomány, immáron másfél évtizede!
A Peter Thomas úr sepsiszentgyörgyi látogatásáról szóló rövid újsághír – mely szerint a politikai attasé őszintén és nyíltan felvállalta angol kisebbségi, korni népcsoportos sorsát – adta az ötletet, hogy autonómiánkért küzdő székely-magyarként alaposabban utána olvasva jobban megismerjem a „walesi bárdok” büszke népének múltját, jelenét, kultúráját és irodalmát. A Világirodalmi Lexikon 17. kötetéből másoltam ki néhány ránk, a székely magyar autonómiáért küzdőkre is érvényes és időszerű mondatot. „A walesi irodalom a welsh (cymreig) nyelvet beszélő, Nagy-Britannia Wales nevű tartományában élő, jelenleg mintegy 2,5 millió lelket számláló kelta eredetű népcsoport irodalma. E lakosságból a welsh nyelvet beszélők és használók száma jelenleg kb. 500 ezer (1994-ben, F. L. T.). E. Gellner szerint a walesi nemzeti identitás alapja a kultúra... S. Levis híres, 1962-es rádió-előadásának nyomában azonban megindultak a nyelvmentő munkálatok. 1967-ben törvénybe iktatták, hogy a jogi és hivatalos ügyek intézését walesi nyelven is lehetővé kell tenni. Ekkor vezették be az általános iskolákba a kétnyelvű tanítást, több helyütt kétnyelvű útjeleket állítottak fel, s azóta a felsőoktatási intézmények egyes tanszékein is walesi nyelven folyik az oktatás...”
„A székely az utolsó olyan nagyszámú, egy tömbben élő, az önrendelkezés igényével fellépő kisebbségi népcsoport Európában, amelynek még nincs autonómiája. Amit mi szeretnénk, az évszázados gyakorlat az unióban. Azt akarjuk, hogy mi dönthessünk saját ügyeinkről, nyelvi és kulturális kérdésekről, szociálpolitikáról, gazdasági és oktatási kérdésekről, mindarról, ami segít megőrizni és fejleszteni értékeinket!” – ez a háromszéki polgárok kérése-követelése a megyei tanács vezetője, Tamás Sándor közvetítésében-megfogalmazásában, amit a közelmúltban nálunk látogató politikai attasé által Nagy-Britannia bukaresti nagykövetsége tudomására juttatott.