A likdugó az a fontos tárgy, amely nélkül a tartalom megőrzése nem lehetséges, mert az elfolyik. Az RMDSZ likdugó a román politikum nagy szennyvizes hordójának alján, amely tele van vérszívó szúnyoglárvákkal.
Likdugó volt mindig. Mihelyt akadt más likdugó (most a szélhámos Dan Diaconescu és a hatalomra éhes Călin Popescu Tăriceanu), fölöslegessé vált, „létszámon felüli” lett az RMDSZ. Ha a megaláztatások kálváriaútján tovább vonszolja magát és szavazótáborát, elveszti még megmaradt csekély hitelességét is.
A napokban a viszonylag tárgyilagosabb Digi 24 csatornán alkalmam volt újfent szégyenkezni Markó Béla Székelyföld és Erdély kérdésében adott interjúján. Ez a jóember, valószínű, nincs tudatában a szegényes románnyelv-tudásának, de annak sem, hogy a határozott kijelentés helyett – más politikusainkhoz (pl. Borbély Lászlóhoz) hasonlóan – holmi nem létező kölcsönösségbe rejti és ezáltal semlegesíti a véleményét. Ha már visszalépett, maradjon a szonettek mellett, és hagyja a politizálást, amelyhez nem ért. Oda jutottunk, hogy nincs határozott kiállású politikusunk, aki megalkuvás és finomkodás nélkül kimondaná, hogy mit akar a még Erdélyben megmaradt magyarság. Kormányba lépésünk óta egyetlen feltételét ennek a szövetségnek nem teljesítette a Ponta-kormány, ellenben mindenütt akadályokat gördített a legtermészetesebb elvárásunk teljesítése elé.
Legutóbbi (illetve utolsó előtti) tiltakozása az RMDSZ-nek a Dan Diaconescu-féle párttal kötött szövetkezés ellenzése. Eredménytelenül. Diaconescuék immár belopakodtak a kormányba is. Ezt a békát is lenyelte az RMDSZ. Most pedig a nagyváradi és a marosvásárhelyi konzulátus ellenzése, valamint az EB oldalán belépő és ezáltal kisebbségellenes állásfoglalást támogató perben került szembe az RMDSZ saját magával, a kormány tagjaként.
A román politikumnak gyógyíthatatlan betegsége a magyarellenesség. Mindaddig, amíg annyira nem fogyatkozunk meg, mint a szászok, akik nem jelentenek (soha nem jelentettek) veszélyt Erdély teljes elrománosításával szemben, nem nyugszanak. Mi még vagyunk vagy 1,2 milliónyian. Ha majd csak 10–20 ezer magyar lesz Erdélyben, akkor látja meg ez a kapuzáró maradék, hogy akár román pártelnök, netalán államelnök is lehet belőlünk, mint a szász Johannisból.
Egy szó, mint száz: azonnal kilépni ebből a megalázó szövetségből!
