Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Kijevben élő tiszteletbeli elnöke, a jogtudományok doktora rámutatott: ezek a kérdések mind a hatalom forradalmi megújítására vonatkozó „majdanos” (a Kijev főterére utaló elnevezés – szerk megj.) ígéretek teljesítése, mind a keleti régiókban a béke és a kiegyezés feltételeinek megteremtése szempontjaiból jelentősek. Tóth Mihály utalt arra, hogy az alkotmánymódosítási javaslat mindenekelőtt a parlament, a kormány és az államfő közötti hatalom újraelosztását, illetve az önkormányzatok és a központi államhatalmi szervek közötti viszonyt érinti. Az alkotmány 2004-ben módosított olvasatához viszonyítva a tervezet nem irányoz elő jelentősebb változást a hatásköröknek a hatalmi ágak közötti megosztása terén, de pontosítja a kormányalakító parlamenti koalíció létrehozását célzó eljárást, valamint a koalíció és az államelnök közötti viszonyt a kormányfő, illetve egyes kormánytagok és más vezető tisztségviselők kinevezése, illetve leváltása tekintetében – mutatott rá a szakértő.
Az európai uniós koncepcióhoz való közelítésre Tóth Mihály szerint egyetlen jel mutat a tervezetben: a javaslat szerint a megyéket ezután régióknak fogják hívni. Területi felosztásukra számukra, illetve ezen közigazgatási egységek hatásköreire vonatkozóan a dokumentum nem tartalmaz módosítási javaslatokat.
Arra kérdésre válaszolva, hogy miként változtatná meg az új tervezet életbelépése Kárpátalja és a többi, kisebbség lakta térség életét, Tóth Mihály úgy vélte, hogy a módosítási javaslatok esetleges életbelépése nem jelentene érdemi változást a kárpátaljai és a többi kisebbség mindennapi életében. E tekintetben talán a javaslatnak a közigazgatási alapegységek eddigi megnevezésének (falu, nagyközség, város) közösségre történő cseréje rejthet veszélyt – vélte. Ez ugyanis alapul szolgálhat községi-közösségi összevonások, egyesítések elindításához, ami sok esetben a magyarok lakta vidéken már bejáratott falusi önkormányzati struktúrák felbomlását, sok esetben etnikailag vegyesebb közösségek létrejöttét jelentheti majd. Amire úgyszintén számos példával szolgált a közelmúlt ukrajnai történelme. A szakértő szerint a nemzeti kisebbségi lét további alakulása szempontjából különösebb figyelmet érdemel Porosenko alkotmánymódosítási javaslatának azon tétele, mely szerint a helyi és regionális tanácsok jogosultságot kapnának arra, hogy a törvényben meghatározott rendben döntsenek az orosz, illetve más kisebbség nyelvének az adott közigazgatási egység területére vonatkozó különleges jogállásáról. Ennek az első látásra talán demokratikusnak tűnő formulának alkotmányos szintre emelése több szempontból is kedvezőtlenül befolyásolná a nyelvi jogok gyakorlását Tóth Mihály szerint. A hatályos 2012. évi nyelvtörvény szerint ugyanis, amennyiben egy közigazgatási egységen belül valamely kisebbségi nyelvet anyanyelvüknek tekintők aránya eléri a tíz százalékot, ott a szóban forgó nyelvet automatikusan különleges jogállás – regionális nyelvi státus – illeti meg. Az új javaslat szerint értelemszerűen legalább ötvenszázalékos jelenlétettel kell számolni, hiszen nehezen feltételezhető, hogy egy olyan közigazgatási egységben, melyben e nyelvet beszélők kisebbségben vannak, olyan összetételű képviselő-testület alakulna, mely támogatná e kisebbségi nyelv kivételezett jogállásának megadását. A javaslat megvalósulása tehát gyakorlatilag az érvényes tízszázalékos küszöb ötven százalék fölé emelését jelentené – mutatott rá Tóth Mihály.
A tervezetet várhatóan a július 22–25-i plenáris ülések hetében tárgyalja az ukrán parlament.