GÚZS SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Ki és mikor dönt valamit az állomási tó sorsáról? Ha nem kell a víz, engedjék le, és töltsék fel földdel a helyet, alakítsanak ki például futópályát, senkit nem zavarna. Esténként ki is lehetne világítani, kellemes szabadidőparkja lehetne a városnak!
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Nagy élmény volt számomra, hogy a Kübekháza melletti magyar–román–szerb hármashatárt is láthattam. A helybeli nyolcadikos diákokat Reményik Sándor A templom és az iskola című versével köszöntöttem, és ugyanezt a költőt idéztem a tiszaszigeti bérmálók előtt, a Páduai Szent Antal védelmében álló, éppen százéves templomban rendezett ünnepségen. Mellette 2005-ben avattak a trianoni döntésre emlékeztető kopjafát, a rendezvényen sepsiszentgyörgyiek és barótiak egy csoportja is részt vett. A szomszédos Újszentiván is említést érdemel, számunkra különösen érdekes, hogy ezen a három településen a zágoni Fazakas Gusztáv atya a római katolikus plébános. Nagy öröm, hogy egy nehéz sorban, anya nélkül nevelkedett egykori kis háromszéki ministráns ilyen felelős tisztséget tölt be, hittől és reménytől vezérelve küzdött meg az élet nehézségeivel.
KOVÁCS TERÉZ, Sepsiszentgyörgy. Mi, kis nyugdíjasok is részt vettünk a csíksomlyói Ezer székely leány napján, ahol táncra perdültünk a többiekkel. A meghatottságtól könnyes szemmel ültünk buszra, majd meglátogattuk a Hargita Gyöngye szentegyházi strandot. Köszönjük a támogatók segítségét!
GAJDÓ JÓZSEF, Sepsiszentgyörgy. Egy apróhirdetés nyomán elmentem Csehországba dolgozni, de nagyon megjártam. Állat mellé, kertészeti és ház körüli munkára keresett embert egy házaspár, de néhány nap után mindenféle gyanús tevékenységre vittek, például homokot, kavicsot, követ kellett sötétben hazahordani innen-onnan. Kezdetben ketten voltunk, de a társam – egy cseh férfi – megérkezésem után megszökött, mert nem fizették. Később jött még két angyalosi férfi, apa és fia, őket is az asszony hozta ki a tanyára, de ráismertek a házigazdára – egy erdővidéki faluból származik –, összekaptak, és rögtön hazajöttek. Én öt hétig maradtam, de pénzt nem kaptam, szabad időm nem volt, és még a kapun sem léphettem ki, csak a malacoknak kaszálni. Pünkösd vasárnap pihenőt kértem, de azt mondták, ott nem tartják az ünnepet. A következő vasárnap a férj ötféle munkát osztott rám egyszerre, sokalltam, de azt mondta, közel az állomás. Mikor elment ócskavasat gyűjteni – féltem kissé tőle, fegyvere is volt, mutogatta eleget –, a felesége kivitt az állomásra, és kifizette a jegyemet Budapestig, de onnan már saját pénzemből utaztam hazáig. Később a Magyarországon élő lányom próbálta kikérni a béremet, de elutasították mindenféle ürüggyel. Azért hozom nyilvánosságra az esetet, hogy mások okuljanak belőle.
