Kétszázhuszonöt éve, 1789. július 13-án született a Borsod vármegyei Alsózsolcán gróf Vay Ábrahám földbirtokos, mecénás, aki jelentős pénzösszeggel járult hozzá a Magyar Tudományos Akadémia megalapításához.
Szabolcs vármegye egyik legrégebbi nemesi családjából származott, amely nevét a megye Vaja nevű településéről vette. Iskoláit Sárospatakon, a Református Kollégiumban végezte, tanulmányai befejeztével közpályára lépett. 1810-ben feleségül vette Kazinczy Zsófiát, akitől tizenkét gyermeke – öt lány és hét fiú –született. 1825-től Borsod vármegye első alispánja, megyéje képviseletében az 1825–1827-es első reformországgyűlés követe volt.
Vay Ábrahám neve elsősorban mint a Magyar Tudós Társaság (1840-től: Magyar Tudományos Akadémia) egyik alapítója maradt fenn. A testület létrehozásának gondolata már 1791-ben felmerült, ám sokáig nem történt előrelépés. Az ügy a diéta 1825. november 2–3-i kerületi ülésén ismét napirendre került, s november 3-án elhangzott Széchenyi István felajánlása: birtokainak egy évi jövedelmét, 60 ezer forintot a Tudós Társaság megalapítására szánja. Ugyanitt Károlyi György 40 ezer, Andrássy György 10 ezer, Vay Ábrahám pedig 8 ezer forinttal járult hozzá a megvalósításhoz. Végül az 1827. évi XI. törvény mondta ki: „Az önkéntes és szabad adakozással összeszedett tőke vagyonából Tudós Társaság vagy Magyar Akadémia állíttassék fel.” A Társaság 1830-ban tartotta alakuló ülését, Vay tagja az igazgató választmánynak.
I. Ferenc király 1830-ban Vay Ábrahámot Bereg vármegye főispáni helytartójává tette, s ugyanebben az évben grófi címet is adományozott számára. Vay később is több uralkodói elismerésben részesült: császári és királyi kamarási, valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott, s elnyerte a Szent István-rend középkeresztjét. 1832-ben Máramaros vármegye főispánja lett, de 1845-ben lemondott e tisztéről. Szabolcs vármegyébe, berkeszi birtokára vonult vissza, ahol közgazdasági kérdésekkel foglalkozott.
Húszezer forintos hozzájárulásával ő kezdeményezte a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozását. Mecénása volt a művészeteknek is: borsodi alispánsága idején támogatta a miskolci színház belsőépítészeti munkálatait, nagyobb összeget adott a szobrász Ferenczy Istvánnak arra, hogy megtalálja a magyar márványt (ez Ruszkicán, Krassó-Szörény vármegyében történt meg), illetve arra, hogy Budán műtermet állítson fel.
1848-ban a Batthyány-kormány Vay Ábrahámot ismét Máramaros vármegye főispánjává nevezte ki, de a harcok idején berkeszi birtokára húzódott vissza, majd itt is halt meg 1855. március 3-án.
