A rövid idő és a nem mindennapi programjuk ellenére — a rendőrség tiszteletbeli rendőrnek választotta, így ismerve el rendkívüli sportteljesítményét, ha már a falu nem volt képes díszpolgárává választani leghíresebb szülöttjét — szakítottak időt egy rövid beszélgetésre. Íme a Katival folytatott beszélgetés egy részlete:

— Egyedül jöttél, a család férfitagjai Franciaországban várnak rád. Jó egészségben hagytad őket?

— Az influenza Franciaországban is tombol, s nem kerülte el a legényeket sem. De nyugodtan utaztam, mert nálunk van anyós mami, s ő meg férjem, Krisztián vigyáz rájuk, gondjukat viseli. De azért alig várom már, hogy lássam őket.

— Gondolom, Lorenzo változatlanul a focinak hódol.

— Így van, rendszeresen kijár az edzésekre, szívvel-lélekkel dolgozik, nem kell soha noszogatni, edzője dicséri, s nekem ez jólesik, magamat látom benne. S így van ezzel Krisztián is.

— És Zeno, a család üdvöskéje?

— Ő változatlanul a család örökmozgója, Zita szavait idézve: az anyja fia. De hadd mozogjon, amíg mozgásban van, nem beteg, s ez a fontos. Ne kérdezze, hogy melyik sportágban látnám szívesen, az édesanyja tornaszerei között vagy az édesapja hajójában mint evezős, majd ő dönti el, mit választ.

— Térjünk a tornára...

— Változatlanul Chamalier-ben dolgozunk férjemmel, Krisztiánnal. Franciaországban a tornabajnokság felér egy maratoni versennyel, ugyanis közigazgatási területi bajnoksággal kezdődik, s innen, akik megérdemlik, kvalifikálnak a tartományi bajnokságra. Ez volna a maratoni küzdelem első fele. A második a zónaversennyel kezdődik, ahová több tartomány legjobbjai jutnak, hogy aztán eldöntsék, kik vegyenek részt az országos bajnokság döntőjén. A bajnokság érmeiért, pontjaiért igencsak meg kell küzdeni, izzadni.

— Ismerve a mezőnyt, a tornászaid képességeit, milyen eredményre számítasz?

— Nagyon szeretném a zónaversenyen látni tanítványaimat.

— Áprilisban Franciaország — egészen pontosan Clermont Ferrand — rendezi a tornászok Európa-bajnokságát. Gondolom, nagy a készülődési láz.

— Így igaz. De nemcsak a francia tornasport ég a felkészülési lázban, hanem mi magunk is, hiszen ez alkalomra vendégül várjuk Chamalier-be Daniela Silivaşt, az egykori csapattársat és kétszeres olimpiai bajnokot, valamint volt tanítványomat, a szintén olimpiai bajnok Maria Olarut. Jó lesz egy kicsit elnosztalgiázni, feleleveníteni a régi szép emlékeket. Mi tagadás, jó viszonyt ápolunk, s én nagyon örvendek annak, hogy újra vendégül láthatom őket.

— Mit gondolsz, lesz román Európa-bajnok tornászlány?

— Nem tippelek, csak sok sikert kívánok. Szurkolok nekik.

— Mikor látunk újra itthon?

— A nyáron. S akkor jönnek a legények is.

(áros)