Tisztelt polgármester úr, honfitársaim, földijeim!
Idegenbe szakadt, megfáradt emberként írok szokásos hazalátogatásom egy apróbb intermezzója kapcsán.
Történt, hogy Kézdivásárhelyre érkezvén, eléggé el nem ítélhető figyelmetlenségem okán – mert boldogság töltötte be szívemet, hogy végre otthon vagyok – tiltott zónában parkoltam.
Horthy fehér lova is megirigyelhette volna azt a kerékkötőt, amit távollétem alatt béklyóként az abroncsomra kaptam. Értem én, hogy Hazám már nem szeretne ereszteni, miután eddig űzött, de nem biztos, hogy a demokrácia eszköze minden esetben mordályként kell hogy elsüljön. Néha fel is sülhet vele annak alkalmazója, ha erővel próbálja érvényesíteni akaratát.
Értem azt is, hogy a törvény nem jog, a kötelesség pedig nem törvény, és az is világos, hogy a rendőrséget – amelynek státusa ma már egyre kérdésesebb mind erkölcsi, mind jogi vonatkozásban – kiszervezik, majd civilekkel iparkodnak pótolni a munkanélküliségi és intellektuális deficitet, így most már a szülőföldön való parkolás is csak egy üzlet.
De néhány anomália nagyon szúrja a szemem. Rossz nyelvek szerint a parkolási „rablóhadművelet” cégesítésében mindenféle magasabb körök is érdekeltek a fix bevételi forrás miatt. Ez rendben volna, bár ha jobban megpiszkálnánk a kérdést, ennek ellenkezője is kiderülhet még.
Furcsállom azonban, hogy nem a rendőr intézkedik, pedig egy járművet tettek mozgásképtelenné. De hagyjuk ezt, hisz maholnap bárkiből lehet bármi, még egyenruha sem kell hozzá, hogy ok nélkül, kedve szerint megállítson bárkit az utcán. Történt már ilyen, és úgy tűnik, még történhet is.
A velem szemben eljáró huszonéves legény a szomszéd megyei cég egyáltalán nem tiszta kezeslábasában 60 lejt zsebelt be tőlem szabálysértésért, de – nehéz lett volna nem észlelni – szinte írástudatlan volt. Mintegy 25 percet vett igénybe egy félmondatnyi, nem túl bonyolult és forgalmi szabályoktól teljesen idegen szöveg papírra vetése. Ez a helyzet megalázó minden érintett számára, és elgondolkodtató lehet azoknak, akik még nem szembesültek hasonlóval.
A következtetések levonását mindazonáltal önökre bízom, és kívánom, hogy az autonómiatörekvés ne csak szavakban, hanem tettekben és szellemiekben is terjedjen, az autósok és megbírságolóik között is.
Kiemelt tisztelettel:
KISSESZTOLYKA KÁLMÁN, Dingolfing, Németország
