A nem kis erőfeszítés árán részlegesen beindított oltszemi kezelőközpont egyre több látogatót csalogat. Fodor István bodoki polgármesternek minden erejét latba kellett vetnie, hogy addig is, amíg a gyógykezelést és a rehabilitációt lehetővé tevő szakmai és műszeres feltételek kialakulnak, kihasználják az épületet. Ezt a megyei Aquasic Egyesület elnöki minőségében is tennie kellett, azért is, hogy hasonló kezdeményezésre sarkallja a többi kezelőközpont működtetőit. Az épületet nem lehet magára hagyni – mondta –, mert az azonnal a pusztulás útjára lép.
Jelenleg három személy teljesít itt szolgálatot: recepciós, kazánfűtő és gyógymasszőr. Az ő felügyeletük alatt működik a szauna és a meleg borvizes fürdő. Biztosították a téli időszakra is a tűzifát. Mivel egyre több kirándulócsoport érkezik piknikezésre, fedett beülőt és egy alkalmatosságot építettek azok számára, akik meg szeretnének sütni egy darab szalonnát, flekkent vagy tokányt készítenének. Felkeresték őket már olyan csoportok is, amelyek ellátogattak a közeli Sütei-feredőhöz is.
A közeli, ivókúrára alkalmas Bagoly-forrás automatikusan működik, a csap megnyitásakor indul a kis szivattyú, így takarékoskodni lehet az egyébként nem nagy hozamú forrás vizével. Az elmúlt hétvégén ezen a festői helyen zajlottak a Bodok Napok első ünnepségei.
Történelmi fordulat az Oltfej, de a község életében is, hogy a községi és a megyei önkormányzatnak sikerült megvásárolnia az oltszemi Mikó-kastélyt, amelyet már telekkönyveztek. A neheze még hátravan, mert az épületet rehabilitálni kell, tartósítani műemlék jellegű belső falfestményeit, s meg kell találni a vendégforgalmi vagy más hasznos felhasználását. Az új tulajdonosok már a tervezőket is a helyszínre hívták, s megkezdték a cserépfedél felújítását, mert néhol befolyik a csapadék.
Az oltszemi Mikó-fundus egyébként már most is idegenforgalmi célpont. Az elmúlt héten innen indult ötnapos útjára az Egy Tudás Egyeteme tábor, amelyet a fotosi székhelyű Csillagőrző és a Mandala Egyesület szervezett. A résztvevők megtekintették a kastélyt, a túra kiindulópontja a közvetlen közelben lévő Vármege nevű hely volt, ahol meghallgatták e sorok írójának a környékről szóló bemutatóját. A kezelőközpont érintésével indultak a Leányvárhoz, a Herec-vár romjaihoz, az Egricskő kőgombájához, a Bodoki- és a Kincsás-tetőre, ahol szabadtéri tábort ütöttek. Programjukban bőven jutott idő gyalogtúrára, jurtaelőadásokra, íjász- és lovasfoglalkozásokra, kézműves alkotóműhelyekre, táncházra, rítusjátékokra, tábortűz melletti beszélgetésekre. Jeles, fiatal előadókkal ismerkedhettek a résztvevők. Balla Ede Zsolt szakrális földrajzkutató és író az égbolt rejtélyeiről értekezett, és bemutatta az Oltáron az Olt című, Székelyudvarhelyen tavaly megjelent kötetét. Érdekfeszítő és nem mindennapi témákat boncolgatott Bartha Zoltán asztrológus, Dezső Tibor lelkész-tanár a magyar nyelv titkairól, Major Tamás Sattwa, a nemzetközi kapcsolatok szakértője pedig Kőrösi Csoma Sándor munkásságának ma is időszerű kérdéseiről beszélt. Péter Alpár sepsiszentgyörgyi képzőművész a természettel együtt lélegző művészetről beszélt.
Tiszteletes Egyed Sándor helybeli lelkésztől az 590 lelket számláló gyülekezet élete felől érdeklődtünk. Elmondta, hogy a hívek segítségével, sok kalákával önerőből bővítették és újrafedték a lelkészi lakást, a templomra is ráférne már egy külső-belső javítás. Egyébként megújult, megfiatalodott a presbitérium, pezsgőbb lett az eklézsia élete, „juliálist” szerveztek, s jövőben hét konfirmandus áll majd az Úrasztala mellé.
Oltszemen feltétlenül ravatalozót kellene építeni – tudtuk meg –, mert temetéskor a gyászmenet a nemzetközi úton halad. Fodor István polgármester elmondta: folynak az egyeztetések a ravatalozó helyéről, tisztázni kell a terület tulajdonjogát. A községvezetés várja az egyház döntését és az erre vonatkozó szükséges okiratokat, ugyanis az önkormányzat csak saját területén tud építkezésbe kezdeni.
