Farcádi Botond
Nekünk Koszovó kell — mondhatnánk az elmúlt napok történéseit szemlélve, úgy tűnik ugyanis, hogy a függetlenség kikiáltása nem csupán az ott élő albánok számára, hanem a romániai magyar politikai életben is jelentős változásokat hozott.
És bármennyire is visszatetsző a román politikai osztály, sőt, a román sajtó viszonyulása ehhez a kérdéshez, a magyarság számára mindenképpen több pozitívumot is hozott Koszovó függetlenségének kikiáltása. Valamiféle egységes fellépés kezd ugyanis körvonalazódni az eset kapcsán: az RMDSZ-es politikusok nagyjából ugyanúgy viszonyulnak, mint a polgári oldal képviselői, ráadásul egy hosszabb távú együttműködés csírájaként lehet értelmezni, hogy Sepsiszentgyörgyön végül mégsem külön ünneplik majd március 15-én a nemzeti ünnepet, hanem közösen.
A másik pozitívum az RMDSZ állásfoglalása, amely következetesen kiállt a függetlenség elismerése mellett, magára vonva az egész román politikai osztály és a sajtó haragját, valóságos nacionalista hisztériát indítva el a bukaresti politikai életben. Az érdekvédelmi szervezethez méltó határozott fellépéssel kétségkívül közelebb került választópolgáraihoz.
Ugyancsak eredménynek könyvelhető el, hogy ismét napirendre került a területi autonómia ügye: a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi szimpátiatüntetések révén pedig az egész ország hallhatta, hogy az autonómia valós igénye a magyar közösségnek.
A függetlenség kikiáltásának legfontosabb hozadéka azonban talán annak a felismerése lehet, hogy igényei megvalósításában az erdélyi magyarság csakis önmagára számíthat. Döbbenetes vagy inkább félelmetes ugyanis, milyen egységbe kovácsolta a koszovói helyzet a román politikai osztályt. Évek óta vérre menő csatákat vívó politikai ellenfelek kerültek ugyanabba a táborba: ugyanazt fújta jobb- és baloldali politikus, államfő és miniszterelnök, szélsőségesen nacionalista párt és európai szemléletmódot hirdető kormányzati partner. És tévedés lenne azt hinni, hogy csak az autonómiaigénnyel szemben jöhet létre ez az egység: ugyanilyen bősz ellenállásra lehet számítani az olyan kérdésekben, mint az oktatási törvény, a kisebbségi törvény — nem véletlen, hogy ez utóbbi immár több mint két éve a képviselőház bizottságaiban rekedt, újabban pedig egyre többen kérik, hogy vonják vissza a parlamentből.
Az erdélyi magyarság vezetőinek cselekedeteit annak a felismerésnek kell vezérelnie, hogy csakis saját magunkra alapozhatunk, céljaink eléréséhez pedig egységre van szükség. Olyasfajta elvek és értékek körül szerveződő egységre, amelyből a napokban ízelítőt kaptunk.
