Egy 1845-ben, Székely Sándor püspöksége kezdetén készített jegyzőkönyv szerint ekkor már a nyolc egyházkörben összesen ötven orgonát használtak. De az újabb kutatások érdekes, még fel nem tárt adatokat hoznak felszínre. A kálnoki orgona története ismeretlen volt mindeddig, legalábbis nem szerepelt egyetlen erdélyi orgonákról szóló könyvben sem.

Első adatok
Az orgona építésére vonatkozó  első adatok az 1828-as püspöki vizitációs jegyzőkönyvben találhatók, ahol a következő bejegyzés olvasható: „Az Orgonára adakozottaknak Név-lajstroma”, a lista végén pedig azt olvashatjuk: „Summa totalis 279.32 Rft. Ezen készpénz és több gabonabéli adományokból készült az orgona 1822 a Megye cassája terhe nélkül”. Az egyházközség levéltárában található az orgona készítését megörökítő irat a következő szöveggel: „A Kálnoki Nemes Unitaria Szent Ekklézsia számára készítendő orgona csinálására tett önkéntes ígéreteknek és adományoknak specificatioja melyeket tettek az írt Szent Ekklézsianak az Istentisztelet iránt viseltető búzgó tagjai Név szerint: (...)” – majd következik egy 58 névből álló lista, utolsóként a helybéli pap, Egyed János 5 Ft ado­mánnyal. Az adomány végösszege 280.30 Rft. A kézirat továbbá megjegyzi: „Orgona csináló Mester emberek pedig lésznek Szemeriai Gy. Katona Serestely Dávid és Keresztényfalvi N. Márta. Kikis a specificalt 280, a. kétszáznyolcvan Rforint summáért készítenek templomunkhoz mérsékelve kicsiny Ecclésiánk számára egy tiszteséges 6. az. hat mutatios Orgonát. Mindezek így létét tulajdon kezünk aláírásával Hivatalos kötelességünk szerint Hitelesítjük. Kálnokon az 1821 esztendőben d-ber 4-dik Napján.” Aláírták, Egyed János helybéli pap és Ütő Bálint kurátor. Dániel Elek főkurátor bejegyzése is érdekes: „Láttam az fennebbi mód szerénti készítése az ujj Orgonának megengedtetik, csakhogy Orgonistáról is gondoskodjék az Ekklézsia.”

Javítások
Az orgona további története egy 1828-as jegyzőkönyvi bejegyzéssel folytatódik, miszerint „az orgona concordálásáért az Orgona Mesternek” 1 forint 90 krajcárt fizetett az egyházközség. Valószínű, hogy hibákat észleltek, mert 1830-ban olvashatjuk: „Az orgona hibáit megvizsgálóra költött...”. 1833-ban orgonaszíjt cseréltek  ami egy forintjába került az egyházközség­nek a jegyzőkönyvi adatok szerint. Aztán tovább romolhatott az orgona, mert az 1860-as évből a következő bejegyzést olvashatjuk: „Név­sora azon egyénekről kik az 1860-as év szeptember 28-án az orgona reparatiójára ajándékoztak úgy mint: (...)”, majd következik egy 39 névből álló lista, az összeg pedig 30 forint 96 krajcár. Az összeg nagysága szerint nagyobb javításról lehetett szó. 1879-ben az akkori kántortanító, Kovács Mózes indítványára egy orgonaalap létrehozását szorgalmazták, ennek alapító mozzanatát megörökítették a jegyzőkönyvek. „Az orgona alap, melyet 1879 elején alapítottak egy táncvígalom jövedelméből Kovács Mózes és ifj. Gyöngyösi Károly urak. Áll jelenleg 3Ft, 83 krc-ból.” Az év végi bejegyzés szerint pedig „Orgona alapba 5 forint és évi kamatja 40 krajcár.”
Az 1881-es évtől jegyzőkönyvi és levéltári adatok hiányában nem tudunk az orgona további életéről egészen az 1930-as évekig, amikor a templom renoválásáról megírt összefoglalóban a következő adatokat találjuk: „Mindezek után az is nagyon valószínű, hogy az egyházközségnek egy új orgona-harmoniumot kell vennie, mert a jelenlegi orgona rendkívül gyenge, régi faszerkezetű és szú-ette s aligha bír ki egy javítást s azt alaposan érdemli meg. Ez megint 30–40 ezer lej kiadást jelent, aminek fedezete a Nőegyletnek eleddig kb. 15.000 leje.” Az 1938. augusztus 17-én kiállított jegyzőkönyv szerint: „Folyó hó. 21-én kedden az orgonaépítő kijön, hogy az orgonát leszerelje. Gondoskodandó, hogy 3 ember álljon rendelkezésére”. Ugyancsak e forrásból tudjuk, hogy az orgona leszerelése 460 lejbe került. Valószínű, hogy a még felhasználható részeket elvitték, mert darabjai ma is megvannak a templom padlásán.

Orgona helyett harmónium
Valószínű az is, hogy a keblitanács régóta fontolgatta a templom renoválását, hisz az 1935. június 2-án tartott istentisztelet után mutatták be az egyházközségnek a templom renoválására, a kazettás mennyezet megújítására készített tervet. E módosítások mellett szó esik az orgonáról, és azt is megtudjuk, hogy az egyházközség miért vásárolt harmóniumot ideiglenesen az orgona helyett. Sajnos, új orgona nem készült, és az Eischenk harmóniumnak, amelyet az egyházközség vásárolt, ma rossz az állapota.
A templom renoválásának történetében többször említik a falubeliek és az elszármazottak önzetlen adakozását: „Barabás István pedig több részletben összesen 26 340 lejt. Ebből az összegből 22 500 lejt az orgona harmonium megvásárlására küldött. Az egyházközség nem tudott az ő ily irányú szándékáról és az egyházközség maga is gyűjtést indított. A gyűjtés nagyon szép eredménnyel zárult, úgy hogy az orgona harmoniumot meg lehetett vásárolni. Amikor már itthon volt, akkor érkezett meg Barabás István adománya. Ekkora szeretet és áldozatkészség előtt a gyülekezetnek meg kellett hajolnia és a harmoniumot úgy kellett tekintse, mint Barabás István adományát. A gyülekezet által adományozott összeg, orgona alapba számoltatott el, amivel a templom tartozik ennek az alapnak. Mert, természetesen a harmonium vásárlásra kapott összegből, ami megmaradt azt a templom renoválás más kiadásaira kellett felhasználni.”
Még egy bejegyzés található: „Harmad­szor a harmonium vásárlással kapcsolatosan kellett ujabb adományokat kérni. Ez a megmozdulás kiváló sikerrel járt s úgyszólva órák alatt kéznél volt a szükséges összeg 100–500–1000 lejes adományokból.” Az egyházközség levéltárában őrzik továbbá az a nyugtát, amelyet Eischenk Károly brassói orgonakészítő állított ki 1940. március 19-én Brassóban, a harmóniumvásárláskor.
Itt akár véget érhetne az orgona története, de nézegetve a templom padlásán készült képeket, talán folytatódhatna is, ha a megmaradt orgonarészeket megtisztítanák, és a múlt emlékeiként méltó helyen őriznék. Ismerve a kálnokiak lelkesedését és a jelenlegi egyházközség vezetőségének múlt iránti tiszteletét, ez talán sikerülhet is. Az orgona történetének feltárása is ezt a célt szolgálja.
Márk Attila