Itt, kis városunkban ismét bebizonyosodott, hogy kutyából nem lesz szalonna, az adott szó nem kötelez bizonyos körökben, mely körök – a mai hatalomhoz ragadt, de ahhoz méltatlan helyi paraziták gyülekezetéről beszélek – ott folytatják, ahol négy éve abbahagyták: a sakálokhoz és hiénákhoz hasonlatos konc utáni gátlástalan koslatásnál. Hisz jó a dög is, mert előbb büntetlenül bele lehet rúgni, később pedig meg is lehet enni. Gusztus kérdése csupán. És a kampány még el sem kezdődött. Üdítő viszont, hogy ugyan­itt, Békésen akad pár ember, aki tegnap társ volt még, lehet, hogy holnap politikai ellenfél lesz, ennek ellenére becsületességük egy pillanatig sem kérdőjelezhető meg. Szavatartó magyar emberek, más elképzelésekkel, ellenfelek, de sosem ellenségek. Így is lehet, lehetne.
A bukaresti politizálást pedig úgy képzelem, mint a Barátok közt sorozatot, amelybe azért hoznak be néha új szereplőket, mert már mindenki mindenkivel lefeküdt, és csak jobb esetben úgy, hogy előtte elvette feleségül. Ezért kell olykor-olykor az új hús, a friss lehetséges préda. A Balkán kapuvárosában is áll a bál, most épp a politikai előjáték szintjén. Az érdekérvényesítés azért is oly nehéz, amilyen. Főleg, ha előbb a saját kis falatkáimat akarom bebiztosítani, és a közösségi képviselet ételének elkészítéséhez nem marad ezek után sem hely, sem idő, sem tűz már.
Orbán Viktor szerint a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell. A korábbi liberális magyar állam nem védte meg a közösségi vagyont, nem védte meg az országot az eladósodottságtól, a családokat pedig az adósrabszolgaságtól. A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem közösség, amelyet szervezni, erősíteni és építeni kell. Ilyen értelemben pedig a Magyarországon épített új állam egy nem liberális állam. A jóléti állam és társadalmi rendszer kimerítette tartalékait, ebben a pillanatban sikertelenségre ítéltetett, amin változtatni kell. Provincializmus a Nyugat másolása, amin túl kell lépni, ez ugyanis „megöl bennünket”. Magyarországnak célul kell kitűznie: a világ minden jelentős szereplője abban legyen érdekelt, hogy sikeresek legyünk. Ez az új nemzeti külpolitika. Elmondta azt is, ellenzi azt az európai politikát, amely elfogadja és támogatja a bevándorlást, mert így eljön az az idő, hogy kérdésessé válik a nemzetállamok etnikai alapja. És ezt nem akarnánk. Kitért arra is: ha az erdélyi közösség abba a helyzetbe kerülne, hogy a neki járó forrásokat a román költségvetésből nem kapja meg, számíthat Magyarország támogatására. Az így elveszített forrásokat azonban a magyar gazdaság jelenleg teljes egészében nem tudja pótolni. A helyi politika fontos részének kell lennie, hogy meg kell tudni szerezni az Er­délyt illető költségvetési forrásokat azon intézmények fenntartására, amelyek állampolgári jogon járnak. Ilyeneket mondott Orbán Viktor, és rá is zúdult a ballib sajtó menten, egyből magyar Putyint kiabálva. Lelkük rajta.
Makó és Jeruzsálem… Igen. Milyen messze a helyi pitiáner, kicsinyes hatalomhajhászás az azonos pártot vezető ember magasztos gondolataitól. Valóban, mint ama vitéz Jeru­zsálemtől. Igaz, a mai globalizált világban lerövidülhetnek a távolságok…