Az erdélyi történelmi családok mai küldetéséről szerveztek panelbeszélgetést Tusványoson a Cseh Tamás sátorban a szabadegyetem részeként. A moderátor, Érszegi Márk Aurél, a Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársa a széki gróf Teleki, a zabolai gróf Mikes és a losonci báró Bánffy család egy-egy leszármazottját faggatta. Közös bennük, hogy külföldről telepedtek vissza, és a restitúció során visszakapták a család vagyonának egy részét, köztük egy kastélyt is.
Teleki Kálmán 1947-ben született, 1982-ig élt Erdélyben, akkor Belgiumba távozott. 2012-ben tért haza, a gernyeszegi Teleki-kastélyt igyekszik megmenteni. Az ifjabbak külföldön születtek. Gregor Roy Chowdhury indiai apa és Mikes Katalin grófnő fia, Ausztriában nőtt fel, Londonban dolgozott banktisztviselőként, 2002-ben költözött Zabolára a kastély és a birtok ügyeit intézni. Bánffy Farkas a magyarországi Leányváron nőtt fel, 2007-ben tért haza a Fehér megyei Fugadra, ahol a kastélyt és a birtokot rendezi.
Arra a kérdésre, hogy hol a helyük a mai társadalomban, miket kell tenniük, milyen társadalmi elvárásnak kell megfelelniük, különbözőképpen válaszoltak. Teleki Kálmán kifakadt, hagyják békén a társadalom nyomásával, nyomták őt eleget, grófi származásából eddig csak hátránya származott. Amit tennie kell, ősei iránti tiszteletből teszi. Elmondta, két éve foglalkozik a gernyeszegi kastéllyal. Mögötte nincs birtok, ami fenn tudná tartani. Sikerült az épület állapotát stabilizálnia, művelődési rendezvényeket, kastélynapokat szervez, néhány helybelinek munkahelyet biztosít. Szerinte a faluszervezésben, a település kulturális fellendítésben, a közösségi érzés erősítésében játszanak fontos szerepet. Gregor Roy Chowdhury úgy érzi, ő egy láncszem, az örökölt feladatokat továbbviszi, gazdasági lehetőséget is lát az örökségben. Elmondta: a zabolai kastélyt restaurálták, panziót működtetnek, erdőgazdálkodással foglalkoznak, habár mostanában újra akarják államosítani erdeiket, elkezdtek mezőgazdasággal is foglalkozni. Művelődési rendezvényeket szerveznek, színész- és néptánctáborokat tartottak. Bánffy Farkas vallja: a gazdasági épületnek nagyobbnak kell lennie, mint a lakóháznak. Feladatának tekinti a birtokhoz mérhető gazdaság felépítését. A társadalomban betöltött szerepről azt vallja, közösségeikben példát kell mutatniuk egyház, oktatás, kultúra, gazdálkodás tekintetében. Kijelentette: egy arisztokrata családnak ugyanolyan feladatai vannak, mint bármilyen más családnak, többletként használni kell a jóistentől kapott talentumokat, élt a példázattal. Közszolgálati szerepet kell vállalni – ennek jegyében néptánctábort, bálokat, disznóvágást, különböző programokat szervez, hozzájárul a Fehér megyében szórványban élő magyarság összetartásához. Megszervezik a gyerekek eljuttatását magyar iskolába. Jó példát kell mutatni – tette hozzá. Teleki Kálmán megtoldotta, a rossz példát kerülni kell, a kocsmában nem szabad berúgni. Gregor Roy Chowdhury ez utóbbi kijelentésre reagálva azt mondta: szerinte igenis, el kell menni a helyi kocsmába.
Bánffy Farkas úgy fogalmazott, ők jókor születtek, mert megadatott nekik az építkezés lehetősége, szemben nagyapáikkal, akiknek végig kellett nézniük a rombolást. A folyamatból kimaradt a szülők nemzedéke, a generációból egyedül Teleki Kálmán „settenkedett be” közéjük.
.jpg)
