Természetesen nem azért írunk a sárga rókagombáról (Cantharellus cibarius, 1. kép) mintha lenne valaki, aki nem ismeri. (Némely szakkönyvek a világító tölcsérgombához való hasonlatossága miatt óvnak, de aki ismeri ezt a nálunk viszonylag ritka mérgező gombát, nem tévesztheti össze őket.)
Inkább értékéről kellene többet tudnunk, meg talán azt is, hogy nem csak ez a faj az egyetlen a rókagombák családjában (Cantharellaceae). Tölcséres formájú kalapja később kiterül, és széle szabálytalanul hullámos, tönkjére mélyen lefutó ráncos lemezein képződik a sárga színű spórák tömege. Gyökérkapcsolt gomba, tömegesen gyertyánosban, bükkösben fordul elő, általában a vegyes erdők gombája. Tömör tönkje is fogyasztható, illata mintha a kajszibarackhoz hasonlítana. Konzerválni szárítással nem (illatát elveszti, megfeketedik), csak savanyítva próbálkozhatunk, bár erre más gombák inkább alkalmasak. Az a véleményem, hogy értékét csak frissen fogyasztva őrzi meg maradéktalanul. Pörköltnek, paprikásnak páratlan, csirkehúsra emlékeztető az íze. Száz gramm kalóriaértéke 25 kcal. Víztartalma 92,29 százalék. Tartalmaz 2,64 százalék fehérjét és 3,81 százalék szénhidrátot (az ízletes vargánya és a szegfűgomba a sárga rókagombánál gazdagabb ezekben a szerves anyagokban). C-vitamin-tartalmában viszont egyedülálló (6 százalék), csak a kucsmagomba közelíti meg (5 százalék).
Legismertebb rokona a sötét trombitagomba (Craterellus conucopioides, 2. kép), amely ugyan ősszel gyakoribb, de már a legutóbbi kirándulásunk alkalmával (és azóta is) találtunk, és hoztak a piacra is. A 2–8 cm-es termőtest nagyságra a rókagombáéhoz hasonlít, de üreges, vékony falú kalapja hullámos, hamuszürke, termőrétege ráncos. Ahol rátalálunk, ott feketéllik a talaj tőle, annyira sok terem egy helyen. Szintén gyökérkapcsolt gomba, vegyes (bükk, tölgy, fenyő) erdőben gyakori. Nincs hozzá hasonló, vele összetéveszthető gomba. Aromás, könnyen szárítható, ízértéke így még hangsúlyosabb. Fűszergombának, különösen levesekbe (krumplileves) ajánlom.
Néhány ritkább faj ebből a családból: a sárga tönkű rókagomba (C. tubaeformis), a szagos rókagomba (C. aurora) vagy a sárgának halvány, fehérbe váltó változata, a halvány rókagomba (C. cibarius var. pallens, 3. kép). Ez utóbbi a felsoroltak közül a gyakoribb. Valamennyi fogyasztható, nincs közöttük mérgező vagy rossz ízű.
