Az ünnepi istentiszteleten nt. Török István helybeli lelkész, a Háromszék–Felsőfehéri Egyházkör esperese végezte a szolgálatot. Beszédét ószövetségi textusra (Mózes, I. k. 26, 12) építette. Izsák kútjairól szólt, amelyeket édesapja, Ábrahám számára mélyített, s amelyeket az irigyek betömtek, de fia újra meg újra kiásta. Figyelmeztetett arra, hogy mindnyájunk életében gyakorta jöhet olyan idő, amikor mélyebbre, mind mélyebbre kell ásnunk régi lelki kútjainkat azért, hogy ott megtaláljuk a frissebb, a hűsebb, a jobb, az éltető vizet, és abból erőt, reményt nyerhessünk egyre nehezebb napi életvitelünk számára. A népes hallgatóságot Erdő B. Vilmos egyházköri felügyelőgondnok köszöntötte. Meg­hívottként e sorok írója mutatta be előadásában a hely dicséretét. A várromokkal megsüvegelt Tepők hegycsúcsai, a bujdosóknak rejtekhelyet nyújtó környékbeli barlangok, világhírű kövült leletek, ritka növények, források és a népi hiedelemvilág érdekességei teszik ugyanis híressé a találkozó számára kiszemelt helyet, ahol a vidéket évezreddel ezelőtt megülő őseink gyermekei ma is látni vélik a Durdulya-hegy mészkőfalán László királyunk lópatkójának lenyomatát. Ezt a történelmi tájat több jeles személy felkereste és leírta az elmúlt időkben, többek között Orbán Balázs és a vidék kiváló ismerője, Jánosfalvi Sándor István unitárius pap.
Az istentisztelet után fellépett az olthévízi vegyes dalárda és a helybeli iskola diákjainak Oltovány nevet viselő, székely népviseletbe öltöztetett tánccsoportja, amely helybeli, mezőségi és magyarlapádi táncokat mutatott be, oktatóik: Tőkés Lóránt csókfalvi lelkész és Kincses Orsolya. A Tepő-patak melletti fák árnyékában a lacikonyhák és zene biztosította alkonyatig a hangulatot.