Úgy néz ki, mégiscsak lesz Romániának új elnöke. Így megszabadulhatunk a régitől, de egy újabbtól már nem. Elnökjelöltjeink legalábbis már vannak, hárman. Sőt, lehet, még többen is.
Mostanig van egy román ortodox, egy német lutheránus, egy magyar katolikus. Legutóbb némi árvízi katasztrófák után jelentették be a következőt: a román és ortodox elnökjelölt Victor Ponta lesz. De lehet, hogy két magyar jelöltünk is lesz, mert Tőkés László azt mondta, az jó lenne. Gondolom, ő Kelemen Hunor után egy másik magyarra, de kálvinistára gondolt. A közvélemény-kutatások szerint Pontának legnagyobb az esélye, mert ő hasonlít leginkább a képzeletbeli román elnök robotképéhez, ami olyan, mint egy fantomkép, csak az előbbi a választók elképzelése alapján készül. (A fantomkép meg a bűnözőről, a szemtanúk emlékezése alapján.)
A választók szerint az elnökösködés legfontosabb kritériuma, hogy az illető nagy politikai gyakorlattal rendelkezzék. Második követelmény, hogy legyen román és fiatal. Szerencsére, nálunk ilyenekből sok van. Azt is szeretnék a választók, hogy munkahelyeket hozzon létre, és törődjön a szociális védőhálóval. Ezeket bárki meg tudja ígérni, mert nem kerül semmibe.
Ponta az elnökségért kezdett harcában már szerényen dicsekedett saját románságával, mondván, nem szeretné, ha valaki saját hazájában azzal vádolná, hogy román és ortodox. Így született, és így akar meghalni. Tegyük azért hozzá, lehet, hogy halála előtt egy nappal kikeresztelkedne németnek és lutheránusnak, hogy elmondhassa, ha meghal, egy némettel és egy lutheránussal kevesebb marad Romániában. Különösen, mert legnagyobb és legveszélyesebb ellenfele a német és lutheránus Klaus Johannis.Csendesen már támadják is a polgármesteri fizetésből hatházassá vált szászt, aki tudja, hogy hallgatni arany, és ezért nem sokat beszél. Bár közben háta mögött ragadozó nyúlnak tartják, mert legfőbb támogatója, a liliomlelkű Antonescu kezébe harapott, és kiütötte őt az elnökjelöltségi nyeregből.
Németországot a románok a legjobban szeretik az európai országok közül, de az utolsó száz méteren, amit az elnökválasztáson az urnákig megtesznek, nem biztos, hogy úgy döntenek, egy német legyen Románia elnöke. Pedig volt még, akivel nem járt rosszul Románia: a szintén német Károly román király. Klaust nemrég kitüntették Németország Köztársasági Érdemrendjének tiszti keresztjével. Már támadják is érte, mondván, hogy ő nem Románia, hanem Németország érdekeit képviseli majd. De még van rá ideje bebizonyítani, igenis Románia érdekeit fogja képviselni, például a romániai magyarok követeléseivel szemben. A németeket különben is szeretik a románok, mert már nagyon kevesen maradtak Romániában. Németországot meg azért, mert messze van. Angliát is szeretik, pedig az angolok nem nagyon viszontszeretők. Viszont ki nem állhatják Oroszországot, ezért egy orosz nemzetiségű román állampolgárnak semmi esélye, hogy elnök legyen nálunk. Sorban a következő ország, amelyet nem szeretnek, Magyarország, mert sok magyar él Romániában.
Az is lehet, hogy mi, magyarok leszünk a mérleg nyelve a Ponta–Johannis párharc eldöntésében. Így majd politikai főkorifeusaink javaslatára kellene hallgatnunk és szavaznunk egyik vagy másik jelöltre. Bár a magyarok nálunk, itt ilyesmiben nem nagyon szoktak hallgatni politikai vezetőik tanácsára, kérésére vagy sugalmazására, ahogy ez már korábbi elnökválasztásokon vagy elnökleválasztási népszavazáson is bebizonyosodott. De sosem lehet tudni. Mérleg nyelvének lenni jó, mert aztán ezzel a nyelvvel a mindenkori nyertesek hátsó felét lehet nyalni, és sikerülhet benyalni magunkat a hatalomba, ahol mégiscsak jobb, mint azon kívül.
