Pedig legalábbis bizarr nyilatkozat, elszólás ez egy titkosszolgálat főnökétől – olyasvalakitől tehát, aki nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú intézményt vezet, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy alapvetően titkos küldetéseket teljesít. Márpedig azzal, hogy a sajtó nyilvánossága előtt beszámolt erről, a misszió titkos jellege azonnal megszűnt.
Csakhogy a történet nem egyszerű elszólásról, George Maior amatörizmusáról szól – annál tapasztaltabb és dörzsöltebb a hírszerző szolgálat vezetője, semhogy ilyen hibákat kövessen el. Ráadásul nyilvánvalóan túllépte hatáskörét is: demokratikus jogállamban ugyanis – ahol a hatalmi ágak szétválasztásának elve működik a gyakorlatban – nem a hírszerző szolgálat feladata valamilyen közigazgatási berendezkedés mellett síkra szállni, esetleg politikai vitákba beleszólni – márpedig az autonómiaigény erről szól. De attól sem kell féltenünk Maiort, hogy bármiféle megrovásban részesülne emiatt. A titkosszolgálati főnök, nyilván, tisztában van azzal, meddig terjed jogköre, s azzal is, hogy hatalma nem feltétlenül szorítkozik eme törvényi korlátok közé.
Nyilatkozata ezért sokkal inkább a megfélemlítést célozza, ha nem is közvetlenül – mert az autonómiaküzdelem aligha lankad emiatt –, de közvetetten. Azt üzeni ugyanis, hogy a titkosszolgálat afféle állam az államban, azt tesznek, amit akarnak, beleszólhatnak olyan kérdésekbe, amelyekhez nem lenne közük, nem érvényesek rájuk a jogállam szabályai, munkájukat senki nem kérheti számon. Az autonómiát követelőknek így nemcsak a romániai politikai élet vezetőit kell meggyőzniük, hanem láthatatlan erőket is le kell győzniük a sikerhez.
Ebben a megvilágításban pedig igen lehangoló a maiori üzenet, hiszen a demokrácia alapjait, a hatalmi ágak elválasztásának elvét kérdőjelezi meg, és komoran jelzi: elnökök, kormányok jöhetnek, mehetnek, a titkosszolgálatok vigyázó szemekkel, éberen őrködnek mindenek fölött.