Gábor Áronra emlékeztek születésének kétszázadik évfordulóján tegnap a hős székely ágyúöntő őrnagy eresztevényi síremlékénél. Az alkalommal kopjafaerdőt avattak a református temető országút felőli sarkában.
T. Papp Zsolt, az Eresztevényi Református Egyházközség lelkésze köszöntőjében Pál apostolnak a korintusbeliekhez írott első leveléből idézett, s igemagyarázatában hangoztatta: bizonyosra veszi, hogy Gábor Áron lelkében előre tekintett, a békére, népének összefogására, az építésére, egy jobb jövendőre. Gábor Áron olyan ember, aki irányt mutat nekünk, s tettéből erőt kell merítenünk a jövő építéséhez. Lukács Bence, Magyarország csíkszeredai konzulja kifejtette: Gábor Áronnak a hazájába vetett hite adott bátorságot. Nekünk ahhoz van szükségünk bátorságra, hogy higgyünk, pedig ma nem ágyúval kell megvédenünk családunkat, hazánkat, nemzetünket. Ma úgy tudunk legjobban vigyázni egymásra, ha mindennap azt tesszük, ami összeköt. Összeköt kultúránk, anyanyelvünk, összekötnek hagyományaink, őseink, közös hőseink, mint amilyen Gábor Áron is – hangoztatta.
Az Eresztevény fölé magasodó Óriáspince-tetőn felállított őrfára Gábor Áron tiszteletére ez alakalommal felvonták a székely lobogót. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta, az éjszaka ismeretlenek levágták az árbocról a zászlófelvonásra szánt zsineget. Az elöljáró köszönetet mondott ellenségeinknek, mert segítenek abban, hogy székely nemzeti érzésünk erősebb legyen. Bukarestben nem tudják, hogyan viszonyuljanak hozzánk, hol kedveskednének, hol szorítanának bennünket. Elfogadjuk a mindenkire érvényes törvényeket, de nem fogadjuk el a kettős mércét, tiszteljük az államhatalmat, de nem fogadjuk el, hogy tiszteletlenül viszonyuljanak hozzánk. Több tiszteletet várunk a székelyek iránt – mondotta. Ha saját lábunkra tudunk állni, képesek leszünk olyan Székelyföldet ácsolni, ahova néhány év múlva visszajönnek a külföldön szerencsét próbáló fiataljaink. Nem azt üzenjük a fiataloknak, hogy el lehet innen menni, hanem hogy vissza lehet ide jönni.
A síremlék szomszédságában koszorúzással avatták fel az Emlékezés erdejét, melyben a tervezett huszonegy kopjafából egyelőre húsz áll, Bodvajé nem készült el. A létesítményt megáldotta nt. Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese, egyben Isten áldását kérte Háromszék, Székelyföld, Erdély, a Kárpát-haza múltját tisztelő, jövőjét építő népére. Balázs Antal nyugalmazott tanító, fafaragó mester, a legtöbb kopjafa készítője Sombori Sándor regényéből emlékeztetett arra, hogy a síremlék előtt elhaladó székelyek megemelték kalapjukat Gábor Áron előtt. Az emlékállítással a székelyek nagy hőse előtt mi is méltóképp levettük kalapunkat – mondotta. A más nyelvre le nem fordítható Áronok földje ez, az ágyúöntő Gábor Ároné, a tollforgató Tamási Ároné, az imádságos Márton Ároné. Székelyföldet kötelességünk művelni, megvédeni és átadni hiánytalanul az utánunk következőknek – mondotta.
Himnuszaink eléneklése után szeretetvendégséggel zárult a rendezvény, melyen közreműködött a Budapest XIV. kerületi, Mátyásföldi Koncert Fúvószenekar, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, a Kiskunhalasi Bajtársi Társaság, ifj. Majos Zol-tán, Csatlós Mónika, t. Ruszka Sándor, a kézdivásárhelyi Református Kollégium lelkésze, valamint őrálló huszárjai által a Szilaj Hagyományőrző Egyesület, ágyúőrző tanulóival a gidófalvi Czetz János Általános Iskola.
