A Pesti Napló (1850–1939) politikai napilap egyik, 1935. májusi száma véletlenül került kezembe. Mert a közelmúltban emlékeztünk a híres-neves lengyel származású, kétszeres Nobel-díjas tudós hölgy, a párizsi Sorbonne Egyetem díszdoktora, Marie Curie-Sklodowskára halálának 80. évfordulóján (1934. július 4.), érdemesnek tartom társadalmi-politikai karrierjéről is szólni az említett újság segítségével.
A Pesti Naplónak az 1910-es évektől munkatársai közé tartozott a Nyugat-nemzedék számos jelentős írója, mint például Babits Mihály, Bálint György, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc és mások. A műfajilag politikai hírnek számító tájékoztató írás címe: Curie-né utóda a Népszövetség Szellemi Együttműködésének Bizottságában: Tormay Cécile. És alatta kisebb betűvel alcíme: Laval francia külügyminiszter a magyar írónő regényírói, kritikus és szerkesztői érdemeiről. Genf, május 22. „A Népszövetség Tanácsa ma délelőtt Litvinov szovjetorosz megbízott elnöklete alatt mindenekelőtt zárt ülést tartott, amelyen az egyes megüresedett bizottsági tagsági helyeket töltötték be. Ez alkalommal Laval francia külügyminiszter, mint a szellemi együttműködés előadója, jelentését a következőképpen fejezte be:
– Végül kötelességemnek tartom, hogy tanácstag társaimnak egy ideiglenes lépés elfogadását ajánljam, amely lehetővé tenné, hogy a szellemi együttműködés bizottságában – amelynek Curie-né halála óta nem volt nőtagja – új nőtag szerepeljen. Jelenleg ugyan nincs tagsági hely üresedésben, s ezért indíttatva érzem magam annak az indítványnak a megtételére, hogy a bizottsági tagok számát ideiglenesen emeljük eggyel, és arra – ha tanácstag társaim hozzájárulnak javaslatomhoz – egy igen érdemes magyar írónőt, Tormay Cécile-t válasszuk meg, akinek regényírói és történetírói, valamint kritikai működése általános megbecsüléssel találkozott. Tormay Cécile egyébként egy jelentékeny irodalmi és az általános műveltséget szolgáló folyóirat megalapításával és vezetésével (Napkelet, 1922 – F. L. T. megjegyezése) igen érdemes tevékenységnek adta tanújelét. Laval indítványát a tanácstagok egyhangúlag elfogadták.”
Nem sikerült megtudnom, hogy a 30-as évek közepére befutott írónő, a két világháború közti Magyarország élő lelkiismerete elvállalta-e, képviselte-e a Népszövetség, a mai ENSZ-családhoz tartozó UNESCO-nak megfelelő, Szellemi Együttműködés Bizottságában megcsonkított országát és nemzetét. Mert nem kis dolog volt ez a megtisztelő ajánlat alig tizenöt esztendővel a megalázó békediktátum után!
Az irodalmi lexikonok udvariasan elhallgatják a nemzeti érzelmű szépíró, kritikus és szerkesztő reagálását a Népszövetség Tanácsa javaslatára, csak a szomorú statisztikai adatot ismerjük, hogy a Budapesten 1876. október 8-án született, 1914-ben Péczely-díjjal kitüntetett Tormay Cécile szűk két évre a felkínált magas képviseleti jelölés után, 1937. április 2-án Mátraházán életének 61. évében elhunyt.
