Ünnep az aratás
Az aratásról beszélgetünk. Igazi ünnep ez – mondják, mert hazakerül a mindennapi kenyérgabona –, de mégsem olyan, mint egy templomos sátoros ünnep, mert munkával és fáradsággal jár! Nagy a különbség a régi hordás és a mai aratás között. A mai fiatal már nem is emlékezhet a csűrbe beállott cséplőgép monoton zajára, amikor a szem is, a törek és polyva is, a szalma is egyszerre tető alá került, megtöltötte a csűrt. Az elmúlt évek szeszélyes időjárása, a termények piaci árának ingadozása, a kiszámíthatatlan fordulatok és törvények nagyon beleszólnak a mezőt egyénileg művelő, némi gépi erővel is rendelkező ember elképzeléseibe. Jelenleg úgy adódott, hogy az ikafalvi határban valamivel több a kalászos, mint az évekkel ezelőtt még túlsúlyban lévő kapásnövény. A megkérdezettek szerint négyezer kilogramm a búza hektáronkénti átlaghozama, de józan ésszel ennél jobbra nem is lehetett számítani. Van kevés tavaszbúza, árpa és zab is a határban, úgy becsülték, hogy egy hét múlva azokat is be lehet takarítani. A lehetőségek és a kilátások hordozzák, hogy mit tesznek a földbe az ikafalviak. Jelenleg nagyobbacska területen terem kukorica, pityóka, sőt, cukorrépa is. „Aratáskor a falu férfiai és asszonyai kalákázással segítették ki egymást – olvastuk Mátis Izabella tanítónő 2006-ban megjelent ikafalvi falumonográfiájában. – A munkát egymás között elosztották, ez úgy alakult ki, hogy szinte mindenki tudta, mi a feladata, ha eljött a cséplés ideje. (…) Csíkból gépészek jöttek a faluba, akik jó pénzért vagy gabonáért csépeltek, innen maradt fenn az a szólásmondás, hogy ne vágj akkora kenyeret, mint a csíki cséplősnek, mert bizony a gazdák ilyenkor ellátták bőséggel munkásaikat. A faluban cséplőgép-tulajdonosok is voltak. Pánczél Jenő cséplőgépe a helyi kollektív udvarára került. Sokáig itt állt elhanyagolva, értékesebb részeit ellopták, majd a csernátoni múzeumba vitték. Később jelentek meg a kombájnok, amelyek megkönnyítették az aratást.”
Nem könnyebb a dolga annak a háziasszonynak sem, aki a háztáji zöldségeskertet műveli. Az is az időjárás függvénye – mondták. – Idén az eső segítette a hagymatermést, a fuszulykát, a céklát, a leveszöldségek is szebbek – de jobb nem beszélni a paradicsomról, mert erősen támadta a ragya, s még az sem számíthat termésre, aki pénzt áldozott a permetlére! 

Hoz valamit a szejpesi erdő?
Akármilyen kevés a falu erdeje, az is hoz valamit a házhoz, ha nem fát, akkor pénzt. Még soha nem fagyott meg itt senki a nagy telek idején, ’sze, a falu mögött az erdő! – így kezdtük a helyiekkel a beszélgetést. A közösség tetemesebb erdőbirtoka a Torja felé igyekvő Szejpes patak völgyében található, amelyet a helybeli közbirtokosság vezetőire bíztak.
– Milyen gondokkal küzdenek? – kérdeztük Fábián Sándort és Kerekes Gyulát, akikre a 140 hektárnyi helybeli közbirtokossági erdő és 22,8 hektár legelőterület gondozását-kezelését bízta a közösség.
– Visszajár még olyan 16 hektárnyi erdő-jussunk, amit szintén a Szejpesben kellene visszakapnia a birtokosságnak. Annak birtokba helyezése a jelenlegi gond, mert eddig a visszajuttatás le volt tiltva. Kijelölték már a jussot, egy fiatal sarjerdőt, amiből, sajnos, csak a jövő nemzedék tud valamit hasznosítani, de ahhoz is ragaszkodunk, mert a miénk – tájékoztatott Fábián Sándor. – A másik nagy gond, hogy lejárt az üzem­tervünk, amit fel kell újítani és kiterjeszteni az elmúlt tíz esztendő alatt kicsidenként visszakapott területekre is. Ezek után az erdők után sok a kiadás, és jövedelem csak annyi, hogy éppen fenn tudtuk tartani a birtokosságot, de a tagoknak csak kétévenként tudtunk valamennyi járulékot juttatni. Jelen­leg eladó még mintegy 500 köbméter fa, aminek értékesítése egyelőre gondot okoz. Legelőnk után, amit le is fedtünk a törvény által előírt állatlétszámmal, meg­kaptuk a pénzbeli juttatást a kifizetési ügynökségtől, ami kisegített a bajból.
– Ahogy telik az idő, egyre több az örökös – folytatta Kerekes Gyula, és elmondta, hogy jelenleg 227 személy kap több-kevesebb jutalékot birtokrésze után. – Mi az elnökkel nem kapunk fizetést munkánkért. Mond­hatni, önkéntesen végezzük, a jutalékosztásnál megkapjuk a közgyűlés által meghatározott százalékot. Mi a pénzzel nem bánunk. A fát eladtuk eddig, a bank átutalta a pénzt, s a könyvelőnk végzi a többi munkát. Van a birtokosság tulajdonában egy tágasabb épület itt, a csernátoni Csonka-torony – Ika vára – térségében. Azt szeretnénk felújíttatni, bővíttetni, korszerűsíttetni, mert a fürdőmedence és a felújított Csonka-torony miatt egyre nagyobb a vendégforgalom, s a szálláshelyek után a bir­tokosság is húzna majd valamennyi hasznot.

Faluházra lenne szükség
– Hogy állnak a faluház építésével? – kérdeztük Fábián Sándort, ezúttal csernátoni alpolgármesteri minőségében.
– Fontos lenne megépítése, hiszen ott a polgármesteri hivatal alkalmazottjai is elvégezhetik soros dolgaikat – felelte. Az önkormányzat megvásárolta a területet, elkészíttette az épület tervét, s tartalékolt egy tetemesebb összeget felépítésére is. Soron az elektronikus versenytárgyalás lebonyolítása. Mi nagyon szeretnénk, ha az őszre legalább pirosban elkészülhetne. Van éppen elég gond Ikafalván – folytatta az alpolgármester. – Most folyamatban az utcai közvilágítás villanyhálózatának kicserélése, mert lejárt a szavatossága. Várat magára a falu infrastruktúrájának kiépítése. Valamelyes lehetőség mutatkozik, hogy alapítványi segítséggel beszereljék a falu internetes föld alatti kábelrendszerét, s így földbe kerülhetne az ivóvíz új fővezetéke is, amelyen a Szőrösmáj-kút kitűnő forrásvize (ami valamikor vízzel látta el a kollektív gazdaság állatállományát) bejuthatna a faluba.

Az egyház is gondban
Tiszteletes Bardócz Csaba fiatal helybeli református lelkész látogatásunk előtt érkezett haza az ikafalvi és a felső-háromszéki gyerekek és fiatalok számára ismerős hagyományos hun táborból, a Besenyői-tó mellől, a tusványosi szabadegyetem egy hétig lelkierőt és hitet erősítő Keskeny út missziós sátorának munkálataiból, ahol a beszélgetéseket vezette, miként teszi ezt jelenleg is, a borzonti EMI-tábor Keskeny út sátorában. Az ökumenikus sátor alapcélkitűzése a hiteles keresztény élet felvállalása, felmutatása felekezettől független keresők és egyházból kiábrándult, ateista, netán hívő fesztiválozók számára. Mondanunk sem kell, hogy minden rendezvényen jelen volt helyi és felső-háromszéki fiatal és idősebb is, kihasználva a lehetőséget, hogy vidéki kistelepülések lakói is részt vehessenek a nyári események olykor világinak mondható forgatagában. Szusszanni sem volt ideje a tisztinek, hiszen szakemberek javították a református templom villámhárítóját, ami a mérések alapján nem ütötte a mércét, az azonban még nagyobb gond, hogy ravatalozó építésére készül a falu, de hogy hol lesz a helye, arról még nem született végéleges döntés. Meg­tudtuk, az építkezésbe több úton besegít a cser­nátoni önkormányzat, az egyházközség erre a célra jelentős anyagiakat tartalékolt, a faluban pedig külön gyűjtést is rendeztek.
– Még ezzel sem merülnek ki gondjaink – folytatta –, mert idén tervezik az Ikafalvi Mű­velődési Napok megszervezését, ami köznyelven falunapokat jelent. Ezt mi az új kenyér ünnepére időzítettük, de sajnos, módosítanunk kell, mert erre az alkalomra, mint egyfajta fontos alkalmi ünnepi hozadék vagy megvalósítás, sem a községháza, sem pedig a ravatalozó nem fog még pirosban sem felépülni. Enélkül is lesznek művelődési napok, és meglehet, hogy azt közös megegyezéssel pityókaszedés utánra halasztjuk.
Bardócz tiszteletes a helybeli Jánosi Zoltán cserkészcsapattal is nevelő jellegű tevékenységet végez, nem beszélve a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által szervezett Adj, király, katonát csoportos ifjúsági vetélkedőről, amelynek éppen ő a regionális szervezője. Mindezek azt bizonyítják, mennyire fontos kis falvainkban, szűkebb régiónkban  egy-egy missziós munkát végző lelkész jelenléte, aki irányítani tudja a közéletet, erősíteni a lelkeket, és ha kell, az annyira fontos közművelődési élet élére tud állni.

Nem szűnik meg az iskola
Bár a vakáció csendje uralja a falu iskoláját, megkerestük Nagyoláh Attila pedagógust, a helyi­ek óvó bácsiját, hogy a szeptemberi újrakezdés mikéntje felől érdeklődjünk. Attól egy­előre nem kell tartani – tájékoztatott –, hogy megszűnik az elemi iskola, s van egy olyan nem véglegesített, de mentő jellegű elképzelés, hogy az iskolaépület tanítói lakásában lehetőséget teremtsenek a csernátoni árvaház elemista gye­rekei számára, akik – alapítványi támogatással – itt tanulhatnának. A lakrész kialakítását meg is kezdték, de a munka megtorpant.
Ikafalván tudtuk meg, hogy nem sokkal 84. születésnapja után, ez év június 21-én elhunyt Padisák Mihály író, újságíró, a Magyar Rádió volt szerkesztő-riportere, játékmestere és dramaturgja, a Miska bácsi levelesládája című műsor vezetője. A hírt Nagyoláh Ilonka ikafalvi nyugalmazott tanítónő, a helyi közművelődés animátora közölte, aki elmondta, Felső-Háromszéken nagyon sokan rendszeresen leveleztek Miska bácsival, s halála kapcsán szeretné röviden megosztani emlékeit lapunk oldalain is.
A háztartás mellett számos hasznos dolog tölti ki a nyugdíjas pedagógus hétköznapjait – tudtuk meg. Többek között kedvenc magyar költőinek verseit olvassa-tanulja – az egyik kézdivásárhelyi felnőtt versmondó-vetélkedőn elismerő oklevélben is részesült. Írtunk arról, hogy Ilonkáék kapuja előtt sarjazott ki az a két fiatal szilfa, amely az egykor ott álló, de kiöregedett két matuzsálemi millenniumi öreg szil magjáról kelt életre. Ilonka elmondta, hogy azokra, mint emlékfákra, továbbra is gondja lesz a családnak.