Augusztus 6-án Moszkvában megkezdődött a felnőtt gyorsasági és parakenu világbajnokság. Kajak-kenu – te jó ég, meddig is lapozzunk vissza, hogy lehetőleg hű képet adjunk a sportág eredetéről, történetéről?
Na jó... Egy főniciai leírás szerint „a villám itt lángba borította, ott meg kettéhasította a fákat. Páni félelemtől űzve ragadott meg Oszusz egy fatörzset, letördelte róla az ágakat, és a fatörzsbe kapaszkodva elsőként merészkedett a habok fölé.” A fatörzs hátára vette Oszuszt, és nem süllyedt alá. Ebből következtethetünk arra, hogy körülbelül 40 000 évvel i. e. győzte le az ember először a víztől való rettegését... Jóval később az indonéz szigetlakók tutajokon Ausztráliába települtek át, Tahiti lakói pedig Új-Zélandba. S ha már a tutaj jött szóba, hadd emlékeztessük kedves olvasóinkat a norvég néprajztudósra, Thor Heyerdahlra, aki 1947. április 26-án Kon-Tikinek nevezett balzafa tutaján öt társával együtt útnak indult Callaóból, hogy igazolja állítását, mely szerint Polinéziát eredetileg Dél-Amerikából érkezett emberek népesítették be. Polinézia és Dél-Amerika között mindössze 4300 mérföldnyi út volt. Na de hát mit számított ez...
Telt-múlt az idő, s közbeszólt a mindennapi élet – egészen pontosan a halászat. A halászathoz, vadászathoz ugyanis a nehezen mozgatható fatörzsnél jóval mozgékonyabb vízi járműre volt szükség. Ekkor döntött az ember, és kivájta a fatörzset, a két végét pedig kihegyezte, majd később a fatörzs mellé oldalegyensúlyzásul egy másik törzset erősített. A katamaránnak (összekötött fa) nevezett vendéghajós Ueunuku isten védelme alatt nagy-nagy távolságokat járt be a hullámok taraján...
Közben nézzünk át a Nílus vidékére. Ott ugyanis adott pillanatban a hajó fontosabb közlekedési eszköz volt, mint a kocsi. Az itt élő népek Napistene, Rá hitregéjük szerint naponta aranycsónakon – ami lényegében egy kenu volt –haladt át az égbolton... Haladt, miközben az időszámításunk előtti években az ember kenu alakú csónakját csáklyákból formált lapáttal hajtotta... Ha rápillantunk a korabeli rajzokra, megdöbbenünk, hogy ezek az emberek milyen korszerű, modern kenu lapátfogással kezelték „hajóikat”. Innen már csak egy lépés választ el a modern kajak-kenu sporttól, annak első kajakjától, Rob-Roytól, mely 4 méter hosszú, 75 cm széles volt. John MacGregor gyártotta, s bejárta vele Anglia valamennyi folyóját, majd átjött öreg kontinensünkre, Európába, ahol 2,15 cm hosszú lapátja segítségével boldogan evezett Franciaország, Németország, Svédország vizein, majd ezt követően Palesztina vizeit is bejárta.
MacGregor kajakja meghódított több országot, s egyre többen kezdték utánozni, nemcsak a hajóépítésben, hanem a túrázásban is, 1850-ben Angliában már versenyt is rendeztek. Gyors fejlődésnek indult a kajak-kenu sport. Különösen fellendült fejlődése az 1936-os berlini olimpia után, amikor a kajak-kenu belépett az olimpiai játékok sportágainak sorába. Ez pedig maga után vonta nemcsak a sportolók hatékonyabb felkészülését, hanem a hajók korszerűsítését is.
Az első kajakkirály a svéd Gert Frederikson, aki az 1956-os melbourne-i olimpián mind a hosszú, mind a rövid távon aranyérmet szerzett. A kenuban a román Leon Rotman jeleskedett. 1938-tól – természetesen figyelembe véve a II. világháború szabta szünetet – minden negyedik esztendőben megrendezik a világbajnokságokat, aztán a négy év szünetet visszafogják kettőre... Az Európa-bajnokságok szervezői „fürgébbeknek” bizonyultak, ők már 1933-ban megrendezték az első kontinensvetélkedőt.
A magyar kajak-kenu sport mindhárom világversenyen köztiszteletnek örvendő elismerést harcolt ki magának. Olyan üstökösöket küldött fel a sportág csillagos egére, mint Hatlaczki Ferenc, Mészáros István, Mészáros György, Parti János, Hernek István, Bánfi Klára, Urányi János, Fábián László, Kovács Kálmán, Hesz Mihály, Tatai Tibor, Wichmann Tamás, Hollósy Katalin, Csapó Géza, Darvas Miklós, Buday Tamás, Tőzsér Ilona, Kőbán Rita, Kovács Katalin s a mai nemzedék minden egyes tagja, kezdve Kozák Danutával és befejezve Vajda Attilával. Ezért is merjük mondani, hogy a moszkvai világbajnokságra nem tanulni, hanem érmeket halmozni megy a magyar „hajóraj”.
A kajak-kenu világbajnokság címvédői:
1000 m, K-1: Hoff Max (német) és Medveczky Erika (magyar)
K-2: Németország és Magyarország (Szabó Gabriella, Fazekas Zur Krisztina)
K-4: Oroszország és Magyarország (Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Fazekas Zur Krisztina, Vad Ninetta)
C-1: Vajda Attila
C-2: Magyarország (Vasbányai Henrik, Mike Róbert)
C-4: Németország (a magyar hajó a 3.)
500 m, K-1: Tom Liebscher (német) és Kozák Danuta (magyar)
K-2: Portugália és Németország (2. a Kovács Katalin–Janics Natasa magyar kettős)
C-1: Queiroz Dos Santos (brazil)
C-2: Oroszország (2. a Vasbányai Henrik–Mike Róbert magyar kettős) és Kanada (2. a Lakatos Zsanett–Takács Kincső magyar páros)
200 m, K-1: Petter Öström (svéd) és Lisa Carrington (új-zélandi)
K-2: Oroszország és Németország (a Kovács–Janics páros 4.)
K-4x200 m: 1. Lengyelország (a magyar négyes: Dudás Miklós, Tóth Sándor, Molnár Péter, Hélrics Dávid a 3.) és Magyarország (Janics Natasa, Vad Ninetta, Fazekas Krisztina, Kozák Danuta)
C-1: V. Gyemjanyenko (orosz) és Lapointe Laurence (kanadai), 3. Lakatos Zsanett (magyar)
C-2: Németország, 4. Magyarország (Lantos Ádám, Nagy Péter)
C-4x200 m: 1. Oroszország
5000 m, K-1: Wallace Ken (ausztrál) és Teneale Hatton (új-zélandi), 2. Csay Renáta (magyar).
Az éremszerzés dobogós nemzetei: 1. Németország 8 arany-, 6 ezüst-, 2 bronzérem, 2. Magyarország 7–5–5 és 3. Oroszország 4–4–1. A román csapat mindössze egy bronzérmet szerzett.
A világbajnokság természetesen az előcsatározásokkal, azaz a selejtezőkkel kezdőtt meg, és folytatódik még ma is. A hét utolsó napjaiban lapátolnak érmekért a versenyzők. A világbajnokság hét végi döntőit élőben közvetíti az M1 és a Kossuth rádió. Lehet bátran szurkolni, izgulni az újabb magyar érmekért.
