Pedig csudajó dolgunk lenne, egyszeriben minden gondunk megoldódna, nem kellene mindenféle eszközzel jogsértéseink ellen harcolnunk, mint most. A világsajtó csak rólunk cikkezne, és ha valamilyen csoda folytán valamely román párt kilátásba helyezné jogaink csorbulását, Európa és a világ nagyurai azonnal aggódva ráncolnák homlokukat, mindenféle szankciókkal fenyegetnék a bukaresti kormányt, nem kellene nekünk Strasbourgtól Brüsszelig felszólalnunk, Luxemburgban pereskednünk.
Csak hát nincs nálunk ilyen hangos és agilis balliberális tábor, a demokráciáért, a jogállamiságért, a szólásszabadságért eszeveszettül aggódó társaság – így aztán csend van és rend és liberális demokrácia. Senkinek nem sérti a fülét, hogy az ország – amúgy baloldali – miniszterelnöke azzal indította a hivatalosan még el sem kezdődött elnökválasztási kampányt, hogy a hivatalosan még nem is jelölt Klaus Iohannis orra alá dörgölte: ő bizony román és ortodox. Értsd: nem holmi tisztátalan, lutheránus vallású szász ivadék, aki gyanús származása folytán tán még idegen érdeket is szolgálhat. De az sem ütötte ki a biztosítékot – sem itthon, sem a putyinizálódásra oly módfelett érzékennyé vált nyugati elit köreiben –, hogy a titkosszolgálat vezetője nyíltan beismerte: az intézmény beavatkozik a politikai életbe, feladatának tekinti a területi autonómia megakadályozását. Mit nekünk hatalmi ágak szétválasztása, jogállamiság! Nagyúri flanc, örüljünk, hogy adólejeinkből ily éberen őrködik fölöttünk, liberális demokráciánk és tiszteletben tartott kisebbségi jogaink fölött a titkosszolgálat.
Persze, ha lenne is nálunk ily hangos és agilis tábor, akkor sem tehetné szóvá ezen csekélységeket – hisz elfedi mindezt a kiváló együttműködés, mely lám, a Victoria-palotában is mindennap megvalósul, és a békés együttélés szelleme, amely valósággal belengi e tájat. Legutóbb éppen a Nyergestetőre szállt alá, és ímhol csodák történtek: együtt valának mindannyian, románok és magyarok egy akarattal, nyelveken szólt a miniszterelnök – magyarul is köszöntötte a résztvevőket –, a székely zászló pedig ott loboghatott szabadon. Mint minden magára valamit is adó liberális demokráciában.
Ahol azért beperelik ám a lobogókat kitűző önkormányzatokat, és leszedetik a jelképeket, mert mindennek van határa. A liberális demokráciának is.