Vágtázók, mókamesterek, szívemberek. Alighogy eldördült a rajtpisztoly, a lelátó még talpra sem állt, ők már rá is csaptak a célszalagra. Elsőként mindig az, aki a leghiggadtabb. Minden vágtaszám egy villanásnyi történelem, hősei csupa szív emberek, színes, vonzó egyéniségek.
Vágtaszámmal kezdődött az első újkori olimpia — hogy nem vágtázó vehette át az első olimpiai érmet, annak magyarázata a résztvevők népes hada, amiért aztán három előfutamot is kellett rendezni, ily módon a döntő kitolódott a játékok ötödik napjára —, vágtázó, a magyar Szokolyi Alajos viselte az első 1-es számú mezt, a 100 méteres síkfutás első olimpiai bajnoka az amerikai Burke lett, de Szokolyi sem panaszkodhatott, hiszen megszerezte a magyar atlétika első olimpiai érmét, mely ha bronz is volt, időtállóan megőrizte ragyogását. Párizsban (1900) a 60 méteres vágta vezette be a sprinterek szereplését. Győztese a gátfutók táborából átrándult amerikai Kraenzlein lett, aki aztán visszatért a gátak világába, és megnyerte mindkét gátszámot (100 és 200 m), s hogy teljesebb legyen a sikere, távolugrásban is legyőzte a mezőnyt. Négy arany — ez nem maradhatott akkoriban sem szó nélkül, így aztán le is rohanták az újságírók. Az egyik azt kérdezte: Hogyan készült fel a versenyre? Mire a Kraenzlein: Mértékletesen élek, tartózkodom a nehéz ételektől. Napjában inkább többször, de keveset eszem, sok gyümölcsöt fogyasztok, és víz helyett tejet iszom. Mindennap tornászom, és ha tehetem, mindennap tréningezek is... Van önnek fogalma, milyen sok erő kell a kétszáz méteres gátfutáshoz?... Szeretne látni egy világrekordot? Az újságíró rábólintott. Nos, uram, vegye elő az óráját, és figyeljen. Az újságíró gépiesen zsebébe nyúlt, elővette az óráját, és ránézett. Ebben a pillanatban Kraenzlein szélsebesen elrohant. Ez a futás volt a ,,világrekord". 1920-ban Charley Paddock nem bírt az idegeivel. A start előtt tipegett, topogott, majd szokásához hűen megkopogtatott egy fát, hogy úgymond elkerülje a balszerencsét. Ez sikerült is neki, átesett a saját kezével ásott startlyukon... De a rajt után már nem bukdácsolt, csak repült a célszalag felé. Ideje 10,8 mp — új olimpiai csúcs.
1928-ban, amikor az egykori mikós diák, Péter László nagy esélyesként — az olimpia évében többször is futott 10,6 mp-et 100 méteren — kölcsönkért pénzen harmadosztályú vonattal, gyalog, szekéren, autóstoppal igyekezett a játékok helyszíne, Amszterdam felé, az óceán túlsó oldaláról egy ugyancsak kalandos utat bejárt atléta, a kanadai Williams Percy lépett ki az ismeretlenség ködéből. A húszéves kanadai diák előbb átruccant Vancouverből Torontóba, az olimpiát megelőző válogatóversenyre, hogy megváltsa részvételi jogát, aztán — szegény lévén — beállt pincérnek, hogy a megszerzett részvételi jog mellé előteremtse az útiköltséget is... Ő idejében érkezett Amszterdamba, nem úgy, mint Péter László — a verseny hajnalán, betegen és elcsigázottan... Williams kettős győzelmet aratott, 100 méteren két tizedmásodperccel gyengébb időt szaladt, mint Péter László országos csúcsa. Williamsot otthon, Kanadában a miniszterelnök fogadta, és gratulált neki, majd Toronto város avatta díszpolgárává.
Négy évvel később bemutatkozott a célfotó. Los Angelesben a 100 méteres síkfutás döntőjében két amerikai — Tolan és Metcalfe — csapott egyszerre a célba. Hogy ki kapja az aranyérmet, azt a film segítségével döntötték el. Többször visszapergették, meg-megállították az érkezés képsorát, míg meg tudták hozni a döntést Tolan javára, ideje 10,3 mp — új világcsúcs. A színes bőrűek szeretetéről nem éppen híres Berlin 1936-ban egy fekete bőrű vágtázó, az amerikai Jesse Owens ünneplésére kényszerült. (A remek atléta — teljes nevén James Cleveland Owens — félénk gyerekként mutatkozott be iskolájában. A tanítónő megkérdezte tőle, hogy hívják. — J. C. Owens — válaszolta alig hallhatóan a félénk srác. — Úgy, szóval Jesse Owens vagy — nyugtázta a tanítónő, s mert a srác nem mert tiltakozni, ráragadt a név: Jesse.) Na szóval, Jesse Berlinben minden németet s a nagyvilágot ámulatba ejtve négy aranyérmet nyert — 100 m, 200 m, 4x100 m és távolugrás —, s ez már Hitlernek is sok volt. Hogy ne kelljen kezet fognia vele, dühében elrohant az olimpiai stadionból.
Húsz évnek kellett eltelnie, míg újra sikerült a duplázás, azaz egy versenyzőnek mindkét vágtaszámot megnyernie. 1956-ban az amerikai Morrow iratkozott fel a kétszer is győzni tudók névsorába, majd őt 1972-ben a csodálatos ukrán, az akkor szovjet színekben versenyző Valerij Borzov követte. A legújabb kor s talán a második világháborút követő időszak legjobbja egyenesen a sprinterek koronázatlan királya, Carl Lewis. Ő az egyedüli vágtázó a játékok történetében, aki két egymást követő olimpián is nyerni tudott. S ha figyelembe vesszük azt is, hogy Lewis három olimpiai távolugró-bajnokságot is tudott nyerni, valóban joggal viseli az atlétika koronázatlan királya címet. 1984-től ülte a trónt, s uralta az atlétikát.
A 400 méter egy gyilkos kör. Vágta hosszú távon. Oxigénporlasztó. Akárcsak a többi vágtaszám, ez is amerikai fölényt nyugtáz. Ezen a hosszú sprinten, gyilkos körön senkinek sem sikerült dupláznia. Akadt viszont egy amerikai, Burke, aki egy olimpián a 100 méteren nyert aranyérme mellé szerzett még egyet 400 méteren. Na de ez olyan rég volt (1896-ban), hogy szinte igaz sem volt. A gyilkos kör óriása kétségtelenül az amerikai Michael Johnson, aki miután egy olimpián megnyerte a 200 és a 400 méteres síkfutást, négy évvel később megvédte bajnoki címét a ,,gyilkos körben".
A vágtaszámok férfi aranyérmesei:
Év 100 m 200 m 400 m 4x100 m
1896 Burke (eá) 12,0 — Burke (eá) 54,2 —
1900 Jarvis (eá) 11,0 Tewkesbury (eá) 22,2 Long (eá) 49,4 —
1904 Hahn (eá) 11,0 Hahn (eá) 21,6 Hilman (eá) 49,2 —
1908 Walker (daf) 10,8 Kerr (ka) 22,6 Halswelle (nbr) 50,0 —
1912 Craig (eá) 10,8 Craig (eá) 21,7 Reidpath (eá) 48,2 NBR 42,4
1920 Paddock (eá) 10,8 Woodring (eá) 22,0 Rudd (daf) 49,6 EÁ 42,2
1924 Abrahams(nbr)10,6 Scholz (eá) 21,6 Liddel (nbr) 47,6 EÁ 41,0
1928 Williams (ka) 10,8 Williams (ka) 21,8 Barbuti (eá) 47,8 EÁ 41,0
1932 Tolan (eá) 10,3 Tolan (eá) 21,2 Carr (eá) 46,2 EÁ 40,0
1936 Owens (eá) 10,3 Owens (eá) 20,7 Williams (eá) 46,5 EÁ 39,8
1948 Dillard (eá) 10,3 Patton (eá) 21,1 Wint (jam) 45,9 EÁ 40,6
1952 Remigino (eá)10,4 Stanfield (eá) 20,7 Rhoden (jam) 45,9 EÁ 40,1
1956 Morrow (eá) 10,5 Morrow (eá) 20,6 Jenkins (eá) 46,7 EÁ 39,5
1960 Hary (né) 10,2 Berruti (ol) 20,5 Davis (eá) 44,9 NÉ 39,5
1964 Hayes (eá) 10,0 Carr (eá) 20,3 Larrabee (eá) 45,1 EÁ 39,0
1968 Hines (eá) 9,95 Smith (eá) 19,8 Evans (eá) 43,8 EÁ 38,2
1972 Borzov (sz) 10,14 Borzov (sz) 20,00 Matthews (eá) 44,66 EÁ 38,19
1976 Crawford (trin)10,06 Quarrie (jam) 20,23 Juantorena (ku) 44,26 EÁ 38,33
1980 Wels (nbr) 10,25 Mennea (ol) 20,19 Markin(sz) 44,60 SZ 38,26
1984 C.Lewis (eá) 9,99 C.Lewis (eá) 19,80 Babers (eá) 44,27 EÁ 37,83
1988 C.Lewis (eá) 9,92 Deloach (eá) 19,75 S. Lewis (eá) 43,87 SZ 38,19
1992 Christie (nbr) 9,96 Marsh (eá) 20,01 Watts (eá) 43,50 EÁ 37,40
1996 Balley (ka) 9,84 M.Johnson (eá) 19,32 M. Johnson (eá) 43,49 EÁ 37,69
2000 Greene (eá) 9,87 Kenterisz (gö) 20,09 M. Johnson (eá) 43,84 EÁ 37,61
2004 Gatlin (eá) 9,85 Crawford (eá) 19,79 Wariner (eá) 44,00 NBR 38,07
A nők 1928-ban jelentek meg az olimpia atlétikai versenyein. Megjelentek — ez kevés, szépségükkel beragyogták a versenypályát, mosolyukkal meghódították a lelátót. Négy évvel később már nemcsak színt, de színvonalat is jelentettek versenyeik. Miss Stella Walsh — igazi nevén Stanislawa Walesiewicz — clevelandi lakására távirat érkezett szülőhazájából, Lengyelországból. Másnap Miss Stella bejelentette, hogy lengyel színekben fog versenyezni. Hazája ragaszkodását aranyéremmel és világcsúccsal hálálta meg. 1936-ban is pályára lépett, ezüstéremmel távozott, hogy aztán két évvel később, a ’38-as Európa-bajnokságra is átrepülje az óceánt... na de ez már más lapra tartozik. Azt viszont még elmondhatjuk, hogy negyvennyolc évesen is még versenyszerűen ötpróbázott. A salak következő ,,nagyasszonya" kétségtelenül Fanny Blankers-Koen, aki a második londoni olimpián négy aranyéremmel gazdagította az Európa-bajnokságokon szerzett trófeagyűjteményét, pedig már a harmincadik életévét taposta, két gyermek édesanyja volt, majd a harmadik is megszületett, de ő folytatta pályafutását, s a londoni négy olimpiai aranya mellé Brüsszelben nyert három Európa-bajnokit és egy ezüstérmet. A sorban olyan villámlányok következtek, mint Jackson, Cuthbert és a ,,Fekete gazella", Wilma Rudolph, majd Wyoma Tyus, majd az amerikai Brisco Hooks, aki 200 és 400 méteren nyert egy olimpián, a francia Pérec, a hosszú sprint specialistája. A szó igazi értelmében vett villámlány kétségtelenül az amerikai Griffith-Joyner, aki fantasztikus világcsúcsokat hagyott maga mögött. Sajnos, idő előtt elhunyt.
A vágtaszámok női aranyérmesei ( a versenyeken elért eredmények alapján, ezért szerepel Jones is, akitől utólag elvették az érmeit):
Év 100 m 200 m 400 m 4x100 m
1928 Robinson (eá) 12,2 — — KA 48,4
1932 Walasiewicz (len) 11,9 — — EÁ 46,9
1936 Stephens (eá) 11,7 — — EÁ 46,9
1948 Koen (hol) 11,9 Koen (hol) 24,4 — HOL 47,5
1952 Jackson (au) 11,5 Jackson (au) 23,7 — EÁ 45,9
1956 Cuthbert (au) 11,5 Cuthbert (au) 23,4 — AU 44,5
1960 Rudolph (eá) 11,0 Rudolph (eá) 24,0 — EÁ 44,5
1964 Tyus (eá) 11,4 McGuire (eá) 23,0 Cuthbert (au) 52,0 LEN 43,6
1968 Tyus (eá) 11,0 Szewinska (len) 22,5 Besson (fr) 52,0 EÁ 42,8
1972 Stecher (ndk) 11,07 Stecher (ndk) 22,40 Zehrt (ndk) 51,08 NSZK 42,01
1976 Richter (ndk) 11,08 Eckert (ndk) 22,37 Szewinska (len) 49,29 NDK 42,55
1980 Kondratyeva (sz) 11,06 Wöckel (ndk) 22,03 Koch (ndk) 48,88 NDK 41,60
1984 Ashford (eá) 10,97 Bisco-Hooks (eá) 21,81 Brisco-Hooks (eá) 48,83 EÁ 41,65
1988 Griffith-J. (eá) 10,54 Griffith-J. (eá) 21,34 Brizgina (sz) 48,65 EÁ 41,98
1992 Devers (eá) 10,82 Torrence (eá) 21,81 Pérec (fr) 48,63 EÁ 42,11
1996 Devers (eá) 10,94 Pérec (fr) 22,12 Pérec (fr) 48,25 EÁ 41,95
2000 M. Jones (eá) 10,75 M. Jones (eá) 21,84 Freeman (au) 48,11 BAH 41,95
2004 Nyesterenko (feh) 10,93 Campbell (jam) 22,05 Williams (bah) 49,41 JAM 41,73
(folytatjuk)
