A falu központjában gyülekezett a nép, közben a színes ringy-rongyokba beöltözött ,,cigányok" majd’mindenkit megvámoltak, főleg az átutazó kocsikat, gyűjtögettek az esti mulatságra. Majd fél tíz táján, mikorra mindenki megkerült, menyasszony, vőlegény, betyár, huszár s a Nagyságos Fejedelem, székely legények és leányok s az elmaradhatatlan musztikás szalmakalapos, nadrágos paripán, a lovasok karéjba álltak, s az idei szervezők, az önkéntes tűzoltók nevében Bíró Árpád köszöntötte a bölönieket és a távolról érkezetteket. Aztán felcsendült a székely himnusz, s a menet elindult az ajtai kijárat felé, majd felkanyarodott az unitárius parókia elé. Kozma Albert lelkipásztor beszédében utalt arra, hogy ez az évszázadokra visszamenő hagyomány pogány eredetű ugyan, de attól még a mienk, keresztényeké, s a bölöniek hűen ápolják. A tavaszi megújulást párhuzamba állította az élettel, s kívánta, életünkben is következzék be a jó fordulat. Darabka kürtőskalács és pohár köményes pálinka után a menet folytatta útját a református paplak felé, aztán a hagyománynak megfelelően bejárták az egész falut. A menetelés végén az addigra jócskán elszédült Ádám és Éva bábukat elégették a központban, jelezve ezzel, hogy immár vége a télnek. Este nem maradt el most sem a báli mulatság.