A Sepsiszék déli részén elterülő Bikfalva valós értékeinél fogva olyan településrangra rendeltetett, amely lehetővé teszi nemcsak az épített örökség, hanem a természeti és tájképi értékek, a népi hagyományok, szokások értékesítését a falusi turizmus révén, hogy az meghozza az ott élőknek is a munka után megérdemelt anyagiakat. Ezt szeretné, ezt várná nemcsak a községi önkormányzat, hanem a bikfalvi nép is. A várakozás azonban türelmet igényel.
Ügyintézés hazai módra
A Köveshegy alatti Bikfalva épített értékeit őrző udvarházaival a világörökség része lehetne, s az uzoni önkormányzat már évekkel ezelőtt lépett ennek érdekében: hogyha minden feltétel összejön, elnyerhesse az UNESCO védelmét. Ráduly István, a község polgármestere arra törekszik, hogy megteremtse a település infrastruktúráját, mi több, a falukép megőrzésének is elkötelezettje. Mindennek nem egy ismérvét láthatjuk, és ha ez sikerülne, Bikfalva Háromszék és a Székelyföld idegenforgalmi színterévé válhatna. Tavalyi bikfalvi sétánk alkalmával Várallyai Réka művészettörténész, épített örökségünk elkötelezett őrzője így nyilatkozott:
Bikfalvának megvannak azok az adottságai, amelyeknek birtokában terveket szőhet, hogy egyfajta magasabb rangot vívhasson ki magának más alsó-háromszéki falvak mellett. A világörökségi státusnak azonban komoly előzményei vannak. Előbb a hazai nemzeti örökség értékévé kell válnia az egész településnek ahhoz, hogy világörökségi címre áhítozzék. Bukarestben készül Bikfalva általános településrendezési terve. (...) A sepsiszentgyörgyi szakemberek 2010-ben elkészítettek egy helyi örökségvédelmi tervezetet, amelybe belefoglalták azokat az épületeket, amelyek helyi védelmet érdemelnek. De elkészült a környék természetvédelmi örökségének tervezete is. Nos, ha ezek a tanulmányok az általános települési terv szerves részei lesznek, vagyis ezzel egyetért a kivitelező bukaresti szakcég is, akkor az állami-nemzeti védelmet jelent majd, s mint nemzeti örökséget lehet jelölni a települést világörökségi státusra. Ehhez az kellene, hogy intenzívebben foglalkozzék minden tulajdonos a szebbnél szebb udvarházak felújításával, ami egyébként már megkezdődött. Ezt a folyamatot kellene jobban támogatnia a megyei tanácsnak. Elkészült eddig egyfajta felmérés, egy digitális adatbázisprogram, amelyben szerepel a jellegzetes kapuk, kapulábak felújítása, ami a falukép nagyon fontos kelléke. Ebben a törekvésben anyagilag is támogatni kellene az illető objektumok tulajdonosait. Fontos lenne a településkép védelme-ápolása, nem csak az udvarházak, hanem a népi lakóházak esetében is. Ha a központi szervek komplex védelmet javasolnának, az egész települést műemlékké lehetne nyilvánítani. A megyei tanácsnak egy mintaprojektre kellene pénzt biztosítania, falufelelősi, faluképvédelmi irodát kellene létrehoznia, melyeknek felügyelete alatt zajlana bármilyen jellegű beavatkozás, ami az épített örökséget illeti. Ezekhez kellene bejelenteni minden beavatkozást, és a háztulajdonos kérhetné az erre a célra megteremtett büdzséből a szükséges támogatást.”
Várhatsz babám, elvárhatsz! – mondogattuk magunkban most is, mert úgy néz ki, hogy a történelem fonókerekén lepergett esztendő sem hozott előrelépést e törekvésben. Még ez sem volna éppen olyan nagy baj, hiszen még nem épült ki a falu teljes infrastruktúrája sem, ha újabb falunéző augusztusi sétánkon, Bikfalva többi valós gondjával egyetemben nem szembesültünk volna panaszáradattal, nem éppen örvendetes újdonsággal: az épülő rétyi fafeldolgozó térségéből nagy teherbírású kamionok Bikfalva főutcáján termőföldet szállítanak Dobolló irányába.
– Rezegnek a főút melletti házak-kúriák falai – panaszolták az érintett lakosok. Rázkódnak a magas rakott kapuk, megrepedtek a falak, a lazábban álló vakolatrészek. Kérte a falu népe, hogy nyissanak meg egy elterelő útszakaszt, mert ilyen is van a házak mögött, de a megyétől az a válasz érkezett a tanácshoz, hogy arra nincsen anyagi lehetőség.
Ráduly Istvánhoz, Uzon község polgármesteréhez fordultunk.
– Valóban szabadult fel Réty térségében termőföld, s azzal sikerült betakarni a falu déli kijáratánál lévő szeméttárolónkat – felelte –, ebből a földből területfeljavítás céljára igényelhetett bárki a faluban, ha szüksége volt, amiként én is tettem. A műút nem községi, hanem megyei rangú – magyarázta a polgármester –, s ezért kérést nyújtottunk be a minisztériumba az elterelő út kialakítására, amire jelen pillanatig nem kaptunk választ.
A helyzet ismeretében megkerestük a bodoki Trio Impex Kft. szállítóvállalat vezetőtulajdonosát, Nagy Mihályt, aki elmondta, hogy a rázkódást nem is annyira a nehéz rakomány, hanem többnyire az útszakasz gyenge minősége szokta okozni, s megnyugtatólag közölte, hogy ezen a szakaszon hamarosan megszüntetik a szállítást.
Ráduly István polgármester közölte, hogy az önkormányzat álláspontja szerint Bikfalva értékeinél fogva turisztikai faluvá válhatna, hasonló módon, mint a magyarországi Hollókő. Megrendeltek egy Lisznyóval közös hatástanulmányt a két település utcáinak korszerűsítésére, várják az erre irányuló uniós kiírásokat. Született olyan gondolat is, hogy Bikfalva minden utcáját macskakővel borítsák be. Elkészült a falut a szintén értékes vendégforgalmi kínálattal rendelkező Lisznyóval összekötő műút. Az erre szóló uniós pályázatból csak 2000 folyóméter útburkolatra futotta, de biztosítja a bikfalviakat, hogy a 2015-ben a visszajáró áfából kiegészítik az aszfalt nélkül maradt szakaszt is. Befejezés előtt áll a bikfalvi szennyvízelvezető rendszer. Az ülepítőállomás és a családi házak bekapcsolásáról tárgyaltak már a világbanki kirendeltséggel és a Környezetvédelmi Alappal is. A polgármester hisz abban, hogy a szennyvízhálózat kiépítését hamarosan követi az ivóvízhálózat is, ami jelenleg a megyeszékhelyi Aquacov Egyesület programjának része. Ha látják, hogy nem kecsegtet reménységgel, más alternatívát választanak. A polgármester véleménye szerint, ha a föld alatt lesz majd a villanyhálózat, s kiteljesedik az infrastruktúra, a település turisztikai faluvá válhat. Nem szabad elfelejteni, hogy a helybeli Bikkmakk Egyesület gyümölcsöző tevékenysége révén évről évre nő és tartalmasabbá válik a település kultúrtörténeti, kulturális és zeneművészeti, néprajzi jellegű idegenforgalmi kínálata.
Semmiben sincs uborkaszezon
Ezt állította Kerezsi János feleségével, Marikával. Ők a Bikkmakk Egyesület mindenesei. Ha tűz a nyár, akkor is bárkinek kinyitják helybeli állandó kiállításukat, s tulajdonképpen benyúlt a nyárba az emlékezetes XI. Bikfalvi Reneszánsz Zenei Napok rendezvény is. Örömmel mondta el, hogy hangosító berendezésre, videoprojektorra pályáztak sikeresen a Leader-programnál.
– A bikfalvi régi zenei napokkal több legyet ütünk egy csapásra, mert a vendégegyüttesek mellett elhívjuk a szentgyörgyi művészeti líceum diákjait is, így szokják a közönség előtti fellépést. És nemcsak régi, hanem más kamarazenét is hozunk a faluba, ami Bikfalván már nem szokatlan. Pozitívumként említem, hogy van már állandó szentgyörgyi közönségünk is. Sokatmondó, nem? Az idei zenei napok családom számára különlegesen fontos volt, hazabeszélek, mert itt játszott a Linzben élő fiam, Szilárd, Tóth Mónika magyarországi és Danuta Zawada lengyelországi, régi zenére szakosodott előadókkal bécsi korabeli zeneműveket mutattak be.
– Mit terveznek az őszi idényre?
– Ha a Leader-programtól nyert felszerelések a helyükön lesznek, bensőséges hangulatú avatóünnepséggel nyitjuk meg az őszi művelődési évadot. Megrendeltük már a felszerelésekhez szükséges bútorzatot is. A téli estéken pedig majd levetítjük régebbi műsorainkat azoknak, akik nem tudtak minden előadáson megjelenni. Október elejére tervezzük Seres Bálint és japán felesége néprajzi gyűjteményének kiállítását. Ekkor már megkezdődik az iskola is, még szép a kertem, és ismét kihozom majd a művészetis diákokat.
A pályázati lehetőségek egyre szűkülnek – osztottuk-szoroztuk a lehetőségeket. De mekkora áldás, hogy ez a család Bikfalvára telepedett. „Folytatjuk a munkát – mondták –, mert szeretjük!”
Uborkaszezon, pihenő a mezőművelők munkájában sincsen. Zoltáni Gábor gazdát, az egyházközség főgondnokát mindig csak a mezőn értük el. Tőle tudjuk, hogy egyre jelentősebb vadtámadásra lehet számítani. Bikfalvához közel az erdő, mely sajnos az idén gyenge makktermést ígér, s a vaddisznók tömeges megjelenése várható, a kukoricásokat, a pityókaföldeket őrizni kell. A vadászegyesülettel folytatott egyezkedések nem vezettek végleges és megnyugtató megoldásra: a földtulajdonosok azt óhajtanák, hogy az egyesület védőhálóval tartsa benn a vadakat az erdőben, a törvény pedig a tulajdonost kötelezné földterületének védelmére. Mindkét megoldásnak anyagi vonzata van.
Munkás nyár az egyház számára
Bikfalva lakói zömében református vallásúak. A háromszázharminc lélekből álló történelmi eklézsiára is munkás nyár vár – tudtuk meg a közéleti szerepléséről egyre jobban ismert tiszteletes Sánta Imre lelkipásztortól –, mert a hideg beálltáig szeretnék kivitelezni a helybeli templombelső felújítását. Ez csak folytatása az eddig elvégzett munkának, mert minden ingatlant (templom, parókia, gyülekezeti ház, kántori lak) új vagy felújított cserépfedél véd az esőtől. Menet közben akadálymentesen zajlik a gyülekezeti élet is. Látogatásunk idején készültek megszervezni a gyerekek számára az evangelizációs bibliahetet, hiszen a nyár alkalmas a vakációzó gyerekekkel való foglalkozásokra, amelyeken részt vesznek a nagyszülőknél nyaraló unokák is. Az egyhetes gazdag programban a lelkészfeleség, Bandi Zita szentgyörgyi vallástanár, a szemerjai ikések és a helybeli fiatalok is részt vállalnak.
