A magyar állam megteremtője

2014. augusztus 20., szerda, Máról holnapra

Szent István, az államalapító nagy király ünnepén mintha visszafelé forognának az esztendők körhintái, ott vagyunk megint, gondolatban, abban az évben, amikor Szent István döntött, és Rómától fogadta el a koronát.

Felmerül állandóan a kérdés, mi lett volna, ha történetesen Bizánctól fogadja el az ugyancsak felajánlott koronát, elsodorta volna-e a magyarságot a pravoszláv tenger? És az is felmerül, hogy mi történt volna, ha II. Szilveszter pápa a lengyeleknek adja a koronát, akik pontosan akkor szintén kérelmezték? A legenda szerint a pápa álmot látott, megjelent előtte egy angyal, és azt tanácsolta, küldje a koronát István magyar királynak, s ezzel a választással a később szent király elindította országát egy úton.
Számtalan kérdés merült fel, mielőtt meghozta volna döntését! A tragikus sorsú Hóman Bálint történész, a középkor nagy kutatója – Rákosi börtönében halt meg, ahová koholt vádak juttatták, de lehet, a szorgos ávósok verték agyon, olyan keveset tudunk – így összegezi István dilemmáit: „Kelet vagy Nyugat? Hűbéres alávetetettség vagy szuverén függetlenség? Törzsi tagoltság és kollegiális kormányzat vagy nemzeti egység és monarchikus uralom?” Igen, valóban ezek voltak ama húsba vágó problémák, amelyektől a magyarság fennmaradása függött, s melyekkel – Hóman idézett esszéje szerint – „minden, Európa szívébe szakadt, s az egykori Római Birodalom utódállamaival szomszédságba került keleti és északi népnek szükségképpen szembe kellett kerülnie, s amelyeknek helyes megoldásától függött e népeknek pusztulása vagy fennmaradása, függősége vagy szabadsága, sajátos népegyéniségüknek módosulása vagy sértetlen fennmaradása.” Ha ezt végiggondoljuk, elismerhetjük: István király helyesen döntött, s vaskézzel látott hozzá a középkori magyar állam megteremtéséhez.
Közben pörög ezer esztendő, régi sérelmek takarnak régi örömöket, hallatszik még az ősvadonok mélyéről a pogányok sámándala, de elnyomja a körmenetek éneke, a templomi zsolozsma. Régi tragédiák merevednek ki, megnyert csaták és az örökösen elveszített háborúk, a szenvedések, a cifra nyomorúság, a sors fintorai, a végzet süvöltő szele, és a fene fátumok – de mindezek ellenére vagyunk.
Igen, itt mindég egyetlen, borotva-gyors szerep létezett: megmaradni. S menni tovább az úton a sokszor közönyös vagy éppen ellenséges Európa felé.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 509
szavazógép
2014-08-20: Riport - Kisgyörgy Zoltán:

Várakozó Bikfalva

A Sepsiszék déli részén elterülő Bikfalva valós értékeinél fogva olyan településrangra rendeltetett, amely lehetővé teszi nemcsak az épített örökség, hanem a természeti és tájképi értékek, a népi hagyományok, szokások értékesítését a falusi turizmus révén, hogy az meghozza az ott élőknek is a munka után megérdemelt anyagiakat. Ezt szeretné, ezt várná nemcsak a községi önkormányzat, hanem a bikfalvi nép is. A várakozás azonban türelmet igényel.
 
2014-08-20: Közélet - Kisgyörgy Zoltán:

Szent István árkosi áldása

A nagy király áldása most mutatta meg erejét ebben a községben. Kettős itt a csoda, mert a lepergett huszonöt esztendő alatt háromszázhetvenre növekedett – ebben a zömében protestáns faluban – az egyházfenntartó római katolikusok száma.