A templomból kivonuló és a hozzá csatlakozó tömeg körbeállta a Szent István-szobrot, és a kórus énekével megkezdődött az államalapító királyunk uralkodását méltató ünnepség, majd megszelték és szétosztották a nemzet kenyerét.
Máthé evangéliuma alapján a sziklára épített ház történetét emelte ki szentmisei példázatában Szabó Lajos, aki szerint akkor is meg kell maradnunk Jézust követő sziklaembereknek, ha dugába dőlnek terveink, sziklaemberré pedig úgy válhatunk, ha betartjuk az igaz emberré válás lépéseit, ahogy azt Szent István is tette: neveljük gyermekeinket becsületre, segítőkészségre, hűségre, megbocsátásra, éljünk eme keresztény értékek szerint Isten közelségében, szolgáló szeretetben. István ezt az utat járta be, és ezt hagyta örök­ségül számunkra is – hangsúlyozta a Szent József-templom plébánosa.
A szabadtéri ünnepség első szónoka, Klárik László szenátor arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az elmúlt ezer év alatt Európában népek születtek és népek tűntek el a történelem süllyesztőjében, nagy birodalmak bomlottak fel, nemzetek veszítették el nyelvüket, kultúrájukat, de a maroknyi magyarság helytállt, bár sokszor szembe kellett úszni az árral, meg kellett védeni azt a nemzeti öntudatot, amit Szent István hagyott ránk, és aminek Székelyföldön különös üzenete van, mert „sehol a magyar nyelvterületen nem olyan erős az önrendelkezési igény, mint minálunk. Azt akarjuk, hogy szabadon szervezzük meg a közigazgatásunkat, hogy mi rendelkezzünk Székelyföld erőforrásairól, mi építsük sajátos kultúránkat és mindenekfölött azt akarjuk, hogy Székelyföld otthont és védelmet nyújtson összes lakójának.”
István király életét, uralkodását, egyházat megerősítő politikáját Pénzes Lóránt történelemtanár ismertette, Vass Károly unitárius lelkész az összefogás szükségességét hangsúlyozta, Simon István református lelkipásztor pedig kiemelte, hogy Szent István alakja összeforr a szent koronával, ami ma arra figyelmeztet minket, hogy nagyon eltávolodtunk a felebaráti szeretettől, a szentség megbecsülésétől, de azt is tudnunk kell, hogy „minden magyar a szent korona védelme alatt áll”.
Szabó Lajos plébános bemutatta azt a szárnyasoltár-szerű táblaképet, amelyen hatvan magyar szent, boldoggá avatott személyiség, illetve várományosok arcképe látható, és amelyet a templomban helyeznek el, majd megáldotta a nemzet kenyerét. Külön­böző szervezetek koszorúztak, a résztvevők közül többen egy szál virágot helyeztek el a Szent István-szobor talapzatára, az ünneplő közösség együtt énekelte a magyar és a székely himnuszt, ezt követően megszelték és szétosztották a Diószegi-pékség által készített huszonkét darab, egyenként hatkilós kenyeret.