Tótfalusi István 1995-ben megjelent Tör­ténelmi Va­demecumában, a Magyar Értel­mező Kézi­szótárban (a Magyar Tudományos Aka­dé­mia Nyelvtudományi Intézetének első kiadásában) már olvashatom: lovagrend – fn. tört 1. Az ókori Rómában a vagyonosok kiváltságos rendje; 2. A középkori lovagok társadalmi rendje; 3. A keresztes háborúk idején alapított szerzetesi, ill. világi rend.
Erdély és az erdélyi magyarság történelmével foglalkozó könyvekből korábban tudomást szerezhettünk a minket érintő egyik legrégibb és legharciasabb lovagrend ,,viselt” dolgairól. A Német (Teuton) Lovagrend eredetileg a német zarándokok betegápoló szolgálatából alakult renddé a Szentföldön 1189-ben, szabályaik a templomosokéihoz igazodtak. Viseletük köpeny fekete kereszttel. II. András magyar király 1211-ben a Barcaságban telepítette le őket. Miután nagymesterük az átengedett területeket önálló államként felajánlotta a pápának, 1225-ben kiűzték őket Magyarországról. A Baltikumban kaptak helyet a pogányok elleni harcra, ahol tucatnyi esztendő teltével egyesültek a Kardtestvérek Rendjével. Ezután kezdődött meg területszerző, országalapító hadakozásaik története. Foko­zatos hanyatlásuk, leépülésük Hohenzollern Albert nagymester nevéhez fűződik. A rend fokozatosan elvesztette minden birtokát, 1834-től egyházi rendként csupán Ausz­tri­á­ban működött tovább.
Egy másik harcias, de hosszabb életű lovagrend a Szent János-keresztesek, ispotályosok (ném. rég.: kórház, menhely), máltai lovagok alkotta katolikus betegápoló lovagrend. 1070 körül alapították, tagjai Jeruzsá­lemben kórházat létesítettek. Utóbb az iszlám ellen is felléptek: övék volt a Szentföld egyik legerősebb hadserege. Rodosz szigetén arisztokratikus köztársaságot alapítottak 1309-ben. V. Károly német-római császár nekik adta Málta szigetét 1530-ban. A reformáció idején a rend kettévált protestáns és katolikus Máltai Lovagrendre. 1798-ban a rend szuverenitása megszűnt, birtokai­kat a XIX. század folyamán sem kapták vissza. Magyarországon II. Géza király (ur. 1141–1162) idején jelentek meg Esz­tergomban. A Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (1989).
Jó érzéssel állapítom meg, hogy – többnyire a székely-magyarság és az anyaország civil szervezetei kapcsolatának köszönhetően – a testvérvárosi, falusi, egyházak, iskolák és szakmai testületek baráti, közösség­építő egymásra utalásának szándékával találkozhat immár negyedszázada magyar a magyarral. Átvesszük nemzeti érzelmű testvéreinktől a szépet, a hasznosat, az erkölcsi jót a hét végi szórakozások, egyházi és nemzeti ünnepeink, szoboravatások, a nemzet nagyjai előtti megemlékezéseink során. Jó példa erre az újabbnál újabb lovagrendek megalakulása. Előttem a fényképes tájékoztatás, amelyben közhírré tétetik, hogy a Sza­badtűzi Lovagrend Erdélyben is rendezi sorait. Sepsiszentgyörgyön a Park Szálló és Ét­te­remben ülésezett, kimondták a Nagytanács létrejöttét, hat évre megválasztották a vezető tisztségviselőket. De megnövekedett létszámuk megkövetelte, hogy Kézdivásárhelyen a Székely vendéglőben megalakuljon a Sza­badtűzi Lovagrend Erdélyi Rendjének Felső-Háromszéki Kapitánysága is Már Árpád-Attila Kapitány vezetésével. A Lovagrend 2010 óta folyamatosan tevékenykedik, főzéssel kapcsolatos szabadtéri rendezvényeket támogat tevőlegesen, akár szervezési segítséggel.
Hogy a napokban felkerestem a szentgyörgyi Park vendéglő és szálloda tulajdonosát erdélyi kapitányi minőségében, annak oka Nagy Ildikó vendéglőtulajdonos 2014. április 12-én tett lovagi fogadalma és befogadó nyilatkozata iránti tiszteletem és megbecsülésem. Azt szerettem volna megtudni, hogy városi-megyei szinten rajta kívül hány nő és személyesen kik részesültek a rendbe való befogadó megtisztelő aktusában. Ko­vács István főkapitány ,,segítségül” maga mellé rendelte (nem katonai paranccsal!) Bágyok Károly főkancellárt, akivel hosszabb ideig elbeszélgettem. Többek közt a Sza­badtűzi Lovagrend aktuális ügyes-bajos dolgairól is, és azt sikerült megtudnom, hogy Háromszéken mintegy tíz, erdélyi vonatkozásban mintegy hetven női taggal rendelkezik a Szabadtűzi Lovagrend. De illik tudnom, hogy létezik Fehér Asztal nevű lovagrend is, figyelmeztetett. Azt meg a Hargita Népe adta hírül, hogy a Magyar Népi Ízőrző Lovag­rend tagjává választotta, illetve lovaggá ütötte a Székely Konyha gasztronómiai mellékletének felelős szerkesztőjét, Jánossy Alíz újságírónőt és a Bükkhavasban élő Szőcs Bélát. Mert Rácz Mihály egyesületi elnök szerint a lovagrend tagjai önként vállalják a magyar népi ízek és hagyományok ápolását, munkájukkal folyamatosan segítik a falusi turizmus és a magyarlakta vidékek fejlesztését.
Hogy miben áll a Szabadtűzi Lovagrend célja és motivációja? Megtudjuk a Nagy Ildikó Rebeka nevű kisvendéglője falára tűzött, sok-sok falu- és városnap alkalmával szerzett köszönő és elismerő oklevelek, diplomák közt szerénykedő lovagi fogadalmából: ,,Én, N. I. jelen lévő lovagtársaim előtt, mint a Szabadtűzi Lovagrend mai napon lovaggá ütött tagja, fogadom, hogy magatartásommal, a népi gasztronómiai hagyományok ápolásával, a szabadtéri sütés-főzés gyakorlásával, a közösségkovácsoló, barátságerősítő hatás tiszteletben tartásával folyamatosan öregbítem és védem a lovagrend hírét. A lovagrend alapszabályát, kódexét és egyéb szabályait betartom, és céljait mások előtt képviselem, terjesztem.”
E szép, nemes és megtisztelő fogadalom minden szava-mondata betartásához kíván jó egészséget mind a Lovagrend Nagy­tanácsának, mind felesküdött tagjainak a Háromszék olvasói nevében is