Legyek szíves átmenni a kismedencébe, mert igazából ott kell tanítani a gyermekeket. Jelzem, pontosan olyan úszósegédeszközt használtak a lányaim is, amivel a többi úszni vágyó gyermek lubickolt a nagymedencében, de nem ellenkeztem. Átmentünk a kismedencébe, ahol a kisebbik lányom megpróbált bevergődni a kijelölt, mintegy 4 négyzetméteres szabad helyre. Nem járt sikerrel, mert közben a tanuló gyermekek mintegy 25 fős csoportja is átjött, és javában szelte-vágta a vizet keresztül-kasul. Pár percig várakoztunk, aztán sarkon fordultunk, és eljöttünk. Ezek után az a kérdésem: ki és milyen mértékig mehet el az uszoda használatával, és mit tehet Sepsiszentgyörgyön az a szülő, aki maga szeretné súlyos betegségből nemrég kikezelt gyermekét úszni tanítani, mivel edzése orvosilag nem javallott? Kijövet a lányom rám kérdezett: miért kellett kijönnünk a vízből? Mi miért nem mehetünk be úszni? Erre azt válaszoltam: azért, mert még nem vagyunk egyenlőek, és hát a többség győz.
LŐRINCZ GYULA, Ausztrália. Külföld­ről érkeztünk haza Háromszékre 33 év után, rokoni látogatásra, s örömmel fogadtuk sógorasszonyom indítványát, hogy vegyünk részt egy kilencnapos európai kiránduláson, amelyet Boldizsár Béla szervezett. Rögvest ki is fizettük két személyre a részvételi díjat, s türelmetlenül vártuk az indulás napját. Tizenkét nappal az indulás előtt nagyon rosszul kezdtem érezni magam, és mivel néhány évvel ezelőtt súlyos szívműtéten mentem keresztül, orvoshoz fordultam, aki azonnal Brassóba utalt érfestésre. Az eredmény elcsüggesztő volt: izgalom- és fáradtságmentes életmódot írt elő nekem arra az időre, amely a visszarepülésig maradt. Tehát az orvos javaslatára 9 nappal a kirándulás kezdete előtt felhívtuk Boldizsár Bélát, és lemondtuk a kirándulást. A kálvária csak ezután kezdődött: Boldizsár találkozót kért, amelyen elmondta, hogy 50 személyre kifizette a szállásdíjat, így nem tudja visszaadni a pénzünket, csak az utolsó napon. Az utazási iroda munkatársa szerint csak 40 személyről van szó, és két alkalommal is felszólította Boldizsárt, hogy fizesse vissza a nekünk járó összeget, de Boldizsár ezt megtagadta. Jogos a kérdés: ki utazott a tőlünk jogtalanul eltulajdonított összegen? Mire alapozva jelentette ki Boldizsár Béla, hogy fordulhatunk akárhova, ő a pénzt nem adja vissza? Milyen erkölcsi alapja van egy ilyen embernek arra, hogy továbbra is szervezhessen közös kirándulásokat?
EGERMAND ÁRPÁD, Sepsiszentgyörgy. A Kolcza-kert vendéglő tulajdonosaként a város egyik legnagyobb, sajátos hangulatú vendéglátó-ipari egységéről terjedő rémhírt szeretném megcáfolni, ami hetek óta terjed, bár semmi alapja nincs. Beszélik, hogy eladó... sőt, bezár a Kolcza-kert. Nem tudni, honnan kapott szárnyra a hír, de a Kolcza-kert nem eladó, hisz nagyon jól működik, és nyereséges. Aki egyszer megfordult ott, az meggyőződhetett, hogy a szakmailag jól képzett személyzet minden igyekezete arra összpontosul, hogy a vendég visszavágyjon. Tehát csak rosszindulatú pletyka az egész. Igaz, hogy a szokottnál csapadékosabb nyár nem kedvezett a vendéglátóknak, de egységünk nemrég szabadtéri grillezővel és kemencével gazdagodott, itt sütik a finom házikenyeret is. Mint ismeretes, saját hentesáru-üzletünk is van, és az otthoni fogyasztásra készülő hagyományos székely termékekért a szomszédos Brassó megyéből is idejárnak. A Kolcza vendéglő privatizációja óta egyszer volt bezárva, négy hónapra, amikor a teljes tatarozás, korszerűsítés történt, ami azóta is csak folytatódik. Jövőben újabb fejlesztésbe kezdünk egy 24 szobás panzió építésével. Szeretnénk tehát megnyugtatni minden fogyasztónkat, vendégünket, hogy a bezárásunkra vonatkozó hírek alaptalanok,  s reggel, délben, este betérhet bárki, hogy egy pohár szilvapálinka elfogyasztása után, saját házi termékeinket megízlelve hűtse le magát egy pohár jó borral, sörrel.