Igaz, két nappal korábban Kelemen Hunor még óvatosabban fogalmazott, ő a következő napokról beszélt, és megfelelő idő­ről – de hát egy pártelnöktől, államfőjelölttől igazán nem várhatjuk el, hogy ennél pontosabban fogalmazzon. Főként, ha már megtette ezt jó néhányszor az elmúlt hetek, hónapok során, ígérete pedig mindahányszor szertefoszlott. Legutóbb éppen e hónap 14-én mondta, hogy 15-e és 20-a között összehívja az RMDSZ elnökségét, és utána nyilvánosságra hozzák a statútumot. Talán így akarta feledtetni Kulcsár-Terza József háromszéki MPP-s politikus bő egy héttel korábban, augusztus 6-án elhangzott nyilatkozatát, mely szerint augusztus 10-e és 15-e között bemutatják a tervezetet. Ha már egy csapatban játszik az RMDSZ és az MPP, majdhogynem kötelező is a levegőben maradt ígérete miatt kényelmetlen helyzetbe került csapattárs segítségére sietni – bár azt azért elvárnánk, hogy legalább összehangoltan cselekedjenek és nyilatkozzanak.
Mindenesetre az biztató, hogy egyre közelebbi határidőket jelölnek meg vezetőink. Ahhoz képest, hogy a szövetségi elnök tavaly decemberre ígérte a tervezet kidolgozását, az a néhány nap, hét igazán nem oszt, nem szoroz – idézhetnénk akár Bíró Zsolt MPP-elnök idevágó, klasszikussá vált szavait: ha eltelt már huszonöt év, mit számít még az a néhány hét, amíg kidolgozzák végre az autonómiastatútumot? Jól tudjuk, az autonómiatervezetet előbb-utóbb csak bemutatják – elnökválasztási kampány lévén végzetes tévedés volna kihagyni az alkalmat.
Az viszont fölöttébb aggasztó, hogy a magát a magyarság hangjának megjelenítőjeként meghatározó államfőjelölt szemrebbenés nélkül szegi meg ígéreteit. Rá­adásul teszi ezt oly gyakorisággal, hogy azt bizony jó néhány rutinos bukaresti politikus is megirigyelhetné.