A helyi cserkészek csapatotthonaként is működő sepsiszentgyörgyi Cserkészmúze­um­ban tartott programismertetőn elhangzott: Románia még mindig azon országok közé tartozik, ahol a középiskola után a fiatalok többsége egyetemen folytatja tanulmányait, vagy azonnal munkába áll akkor is, ha nem igazán tudja, hogy mit akar, és ritkán vállalják fel a tizennyolc-tizenkilenc évesek, hogy először elmennek külföldre dolgozni, illetve önkénteskedni, és csak az ott szerzett tapasztalatok után döntik el, hogy valóban mi az, amit tenni szeretnének. Kiss Endre nemzetközi önkéntestréner szerint fontos lenne, hogy a fiatalok tudatosan válasszanak pályát, ebben segít az önkéntesség, ahol több mindenben kipróbálhatják magukat úgy, hogy közben segítő munkát végeznek az élet különböző területein. Ez lehet óvodai, iskolai munka, segíthetnek a betegápolásban, idősgondozásban, de előfordulhat, hogy kerítést festenek, főznek, tábort vezetnek, vagy bármi más, amire a fogadószervezetben szükség van. Az Európai Önkéntes Szolgálat programjában 18–30 éves fiatalok vehetnek részt, ezért nem törvényszerűség, hogy csak egyetemi tanulmányok előtt, illetve helyett vállalkozhatnak erre a fiatalok, felsőfokú iskola után is bekapcsolódhatnak – ismertette a tréner.
Grüman Éva, a cserkészszövetség említett nemzetközi képzésének vezetője fontosnak tartja, hogy a Romániai Magyar Cser­készszövetség minél több programban vegyen részt és kössön partnerséget külföldi szervezetekkel, hogy közösen népszerűsítsék az önkéntességet. Az Európai Bizott­ság által a Fiatalok lendületben programban finanszírozott múlt heti képzésen tizennyolc magyarországi, albániai, szerbiai, moldovai és hazai fiatal, valamint helyi cserkészek vettek részt, akik ismerkedtek azokkal a feltételekkel, amelyek nélkül nem lehet külföldi önkéntességet vállalni, önkéntest küldeni, illetve fogadni. Háromszékről a cserkészeken kívül a Zöld Nap Egyesület és az Osonó fogadott már önkéntest az Európai Önkéntes Szolgálaton keresztül, ami elenyésző az ifjúsággal (is) foglalkozó szervezetek számához viszonyítva. A program helyi irányítói elismerik, hogy nem minden pályázat nyerő, de a jelentkező is kevés, az ellenben még nem fordult elő, hogy ha egy pályázat sikeres volt, ne legyen, akit elküldeni.
Az önkéntescserében részt vevő szervezeteknek és egyéneknek ismerniük kell a partnerszervezet tevékenységét, előre le kell szögezni, hogy akit küldenek, illetve fogadnak, pontosan milyen munkát fog végezni, milyen eszközök állnak ehhez a rendelkezésére – tájékoztatott Györgyjakab Tímea, a Romániai Magyar Cserkész­szö­vetség külügyi felelőse. Elmondta, mindezt szerződésben rögzítik, amitől nem lehet eltérni. A pályázati összegből fedezik az önkéntes szállás-, étkezési költségeit, bizonyos összegű zsebpénzt biztosítanak számára (Románia esetében 60 euró havonta), az utazási költség 10 százalékát az önkéntesnek kell fizetnie, ezt ellenben legtöbbször a küldő szervezet állja.

Önkéntesség már gyermekkorban
Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cser­kész­szövetség tiszteletbeli elnöke esetében az önkéntesség negyven évre nyúlik vissza. Már fiatal tanárként, osztályfőnökként sokat kirándult diákjaival, de soha nem cél nélkül. A hetvenes években munkával kötötte össze a hegyi túrákat, kommandói gyermekekkel a Kárpát-kanyartól a Nagy Sándor-hegy­vo­nulatig festették le a jelzéseket. „Pulisz­ka­liszttel, pityókával, forrásvízzel tíz-tizenöt napot fenn ültünk a Kárpát-gerincen, kihasználva az ott élő juhászok jóindulatát, és elvégeztük azt a munkát, amire vállalkoztunk.” Gaál Sándor szerint jó, ha a gyermekek kis korban megszokják az önkéntességet, amihez kézenfekvő a cserkészmozgalom, mert „az a gyermek, aki kiskorától cserkészkedik, nem idegenkedik a szemétszedéstől, attól, hogy elmegyünk, és valahol valamit továbbteszünk”. Az elmúlt évtizedekben Gaál Sán­dor ezt be is bizonyította, cserkészeivel segítettek a Zöld utak, tanösvények,  kerékpárutak  kivitelezésében vagy újrafestésében, egy lebontásra ítélt épületben létrehozták a cserkészcsapat otthonát és a Cserkészmúzeumot, tábort és cserkészparkot létesítettek a Vadastetőn, utóbbit az iskolák is használják.

A cserkészet mint életforma
A múlt heti nemzetközi képzés két sepsiszentgyörgyi cserkésze, Bányai Barna és Oláh-Gyepesi Zsolt nem tartja lehetetlennek, hogy egyszer ők is önkéntes munkát vállalnak az EVS-programban. De nem ezért a lehetőségért kapcsolódtak be a cserkészetbe már kisiskolásként, és nem is ezért maradtak a szervezetben. Mindketten azt vallják: a cserkészet életforma, ami egybefogja mindazt, ami fontos és ami őket érdekli.
Bányai Barna, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum tizedik osztályt végzett tanulója: Kilenc éve cserkészkedem, és itt az fogott meg leginkább, hogy megpróbálunk másként élni, mint a többi ember, vagyis nem vagyunk folyamatosan hozzákötve az elektromos eszközökhöz, és a városban nem csak az érdekel, hogy kimegyünk valahova, és egyet szórakozunk. Fontos számomra, hogy legyen valami, ami az egész életemet egybefogja. A történelem irányába terelem az életemet, ezt az utat is a cserkészet indította el számomra. A mi célunk a nevelés, próbáljuk egymást és magunkat is jobb irányba nevelni. Ez számomra a cserkészet.
Oláh-Gyepesi Zsolt, szintén a Mikes-iskola diákja, kilencedik osztályt végzett, katonának készül: Számomra a cserkészet lehetőség, hogy megismerjek új embereket, az erdőbe járjak, megismerjem a vadont, a természetet, az állatok életét, de itt sok más egyebet is megtanulok, például, hogy ha szárazság van, akkor nem szabad tüzet gyújtani a szabadban, mert könnyen erdőtűz alakulhat ki. Fontosak számomra a kirándulások, a táborok, a közösség. Katona szeretnék lenni, ehhez a cserkészet nagyon jó kezdés, mert fegyelemre nevel. Érdekel ez a fajta életmód, tíz éve vagyok cserkész, és már bennem van ez a fegyelem.
A megszólaló két cserkész Gaál Sándor növendéke, állandóan nyüzsgő csapatában nem volt nehéz ezernyi dolgot megtanulni, amire az iskolában nincs alkalom, bár lehetőség lenne, csak ki kellene használni. A csapatvezető a közeli erdőktől a Kárpát-medence történelmi hely­színeinek legjaváig, a Vereckei-hágótól Rodos­tóig sok mindent  végigjárt tanítványaival, de nemcsak ők utaztak, hanem fogadtak is cserkészcsapatokat a szélrózsa minden irányából. Jelenleg  munkácsi cserkészek vendégeskednek a sepsiszentgyörgyi 14. számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapatnál, akik holnap az Úz völ­gyében együtt hajtanak fejet az első világháborúban ott elesett több száz kárpátaljai honvéd emléke előtt, akiknek sírjára két esztendővel ezelőtt munkácsi földet hoztak a fiatalok.