Akkor úgy értelmeztük, hogy a melegkedvelő gomba jelenléte a mi inkább zordabb időjárású megyénkben a globális felmelegedés egyik jele. Azóta több helyen is találtak császárgalócát. Olyan csoportot is láttak, melyet a természet romboló hajlamú, ostoba ellensége szétrugdosott. Amikor ezt az írást csak a császárgalócának szánom, arra is felhívnám a figyelmet, hogy amíg jelentősebb mennyiségben megjelenne, érdemes megkímélni, mert miként megjelent, épp úgy el is tűnhet.
A római birodalom császárai a hagyomány szerint kedvelték, gyűjtését éppen ezért ellenőriztették, beszolgáltatását kötelezték. Értéke miatt nevezik „úrigombának”. A fiatal – éppen csak előbúvó – példányai előbb fehér, majd narancsvörös tojáshoz hasonlítanak, ezért „tojásgomba” néven is említik. Ebben az állapotában a légyölő galócával össze lehet téveszteni.
Levesnek, salátának érdemes elkészíteni. Amellett, hogy sajátos íze kellemes (jómagam kissé dióízűnek ítéltem), színe is emeli a készült étel értékét, sárga lemezei, hasonló színű húsa és tönkje gazdagítják azt. A mellékelt fényképeken néhány fejlődési alakja látható, a könnyebb felismerés és megkülönböztetés céljából.