Két szinten és két korosztályban is megkezdődött megyénkben a labdarúgó-bajnokság, a harmadik szinten pedig három csapat iratkozott be a résztvevők sorába. A csapataink létszáma elmarad a „tegnapitól”. Ennek az elmaradásnak több oka van, többek között az általános gazdasági elszegényedés, mely ránehezedik, erősen kihat életünk minden területére, így sportmozgalmunkra is. Nincsenek már nagy gyáraink, üzemeink, cégeink, nincsenek sportszerető vezetőink sem a politikai, sem a gazdasági és sajnos sem a sportélet területén (az egy-két kivételtől elnézést kérek).
Emlékezzünk csak, nem is olyan régen politikusaink üzleteltek a sportigazgatói székkel, elcserélték egy pénzügyi intézet vezetői székével. Ez is bizonyítja, hogy pénzcentrikus lett életünk s annak minden része, szöglete. Nem vagyunk ehhez szokva. Egyszerűen nem tudjuk kezelni, s ezért hajlandóak vagyunk közvetlen környezetünkben bűnöst, bűnösöket keresni, vádaskodni.
A minap például a labdarúgósportunkat érintő pénztelenséget a megyei szövetség jelenlegi vezetőségének nyakába varrta néhány futballbarát, futballvezető anélkül, hogy ismerte volna (ismerné) a valós tényeket. „A jelenlegi vezetőség – mondták – felelős eme irgalmatlan pénzháló miatt, mely valósággal fogságába kerítette megyei labdarúgásunkat...” Ezt úgy mondták, mintha a jelenlegi vezetőség találta volna ki a különböző pénzdíjakat, s erőltette rá a bajnokságokban részt vevő csapatokra, egyesületekre.
Nos, polgártársaim, nézzük, mi az igazság. Megfuttattam az utolsó két évtized adatait, ezekből ollóztam néhányat. Íme:
1992. november második vasárnapján Olaszteleken játékvezetőt vertek, ezért a megyei szövetség 500 lejjel büntette az olaszteleki egyesületet... A kőröspataki B. L.-nek (a teljes név most nem érdekes) – mert megszegte a szövetség által kirótt büntetés betartását – az első pénzbírság 1500 lejes összegét 4500-ra emelték... 1995: a Kovásznai Kárpátokat 500 ezer lejjel, a kőröspataki B. A.-t 200 ezer, T. A.-t 100 ezer lejjel sújtotta a szövetség... 1997. október 9-én egyfordulós eltiltások mellé kiróttak még 30–30 ezer lej pénzbírságot is... 1998. szeptember 24.: B. S. (maksai), K. J. (szotyori) vezetőket figyelmeztetésben részesítették és 80–80 ezer lejjel büntették. A játékosok esetében az egyfordulós eltiltás mellé 30 ezer és 50 ezer lej bírságot is kiróttak attól függően, hogy milyen fegyelmi kihágást követtek el a futballisták. És most hadd ugorjak egyet 2009. október 1-jére: egy rendezői jog megvonása mellé csatoltak 400 lej pénzbírságot is, a játékosok egyfordulós eltiltása mellé 30–50 lej pénzbüntetést is kaptak az eltiltás okával összefüggően. 2010: egy forduló 30, két forduló 50 lejt „ért”, az egyesületek pénzbüntetése 300–200–100 lej között mozgott. 2011 októbere: a Nagybaconi Súgót 200 lejjel büntették, mert megengedte az alkohol árusítását a stadionban; a Kilyéni Oltnak 100 lejt kellett fizetnie, mert fals játékost szerepeltetett; a kommandói F. S. három fordulóra érvényes eltiltása mellett 100 lejt is fizetett; 2012: az orvosi asszisztencia nem biztosítása miatt Bodzaforduló és Csernáton 100–100 lej büntetést fizetett, a hidvégi D. O.-t, mert leköpte a játékvezetőt, 12 fordulóra eltiltották a játéktól, és 100 lejjel megbírságolták.
A fentiekhez még hadd tegyek annyit hozzá, hogy a 2014–2015-ös bajnokságot megelőző közgyűlésen (amelyen a résztvevők között feltűnt egy csoport „megrögzött ellentmondó”, egy ugyanilyen népes „megrögzött tartózkodó” gárda, s ezeknek mindegy volt, mire kellett szavazniuk, ők „végezték a dolgukat”... negyvenhatodik éve már, hogy részt veszek a szövetségi közgyűléseken, esküszöm, ilyent még nem láttam, mint ami az idein történt) a jelenlegi szövetség szavazás alá bocsátotta a Román Labdarúgó-szövetség által előírt valamennyi pénzdíját, s ezek megtartásáról vagy csökkentéséről dönthettek és döntöttek is a résztvevők – a „megrögzöttek is”.
Nos, polgártársak, akkor miről is beszélünk?... Szerény véleményem szerint arról kellene, hogy miként tudnánk életre hívni a fiatalok sorában kihalóban lévő sportszeretetet; hogyan taníthatnánk meg labdarúgóinkat olyan futballt játszani, mely tetszik az embereknek; hogyan tudnánk összekovácsolni azt a falu- vagy városközösséget, mely képes lenne kiállni és áldozni a helység sportjáért, saját fiatalsága sportolási lehetőségeinek megteremtéséért.
(nagymohai)
