A Charta Kiadó gondozásában megjelent, T1224 című gyűjtemény a maga nemében egyedülálló kiadvány, hiszen személyes közelségbe hozza a hetven évvel ezelőtti Úz-völgyi betörést, de azt a kort is – előzményeivel és utóéletével együtt –, amelyben mindez megtörtént, megtörténhetett. A személyes jelleget nem csupán az adja, hogy a kötet törzsanyagát a szerkesztő édesapjának 1944. augusztus 2-a és szeptember 19-e között keletkezett „tábori” naplója teszi ki, hanem az is, hogy a rendkívül gazdag illusztráció a kicsi magyar világ valódi képes krónikáját hozza. Ráadásul úgy, hogy a magyar honvédek háromszéki bevonulásától, a harcvonalból származó fényképekig minden felvétel alatt bő képaláírásban igazítja el az olvasót. S mert Úz völgyének gazdag – egyre gazdagodó – utóélete is van, a képanyag felvonultat a hetvenes évek „magánmegemlékezéseitől” napjainkig néhány jellegzetes pillanatot is. A szerző figyelt arra, hogy a felvételek adatközlőit is feltüntesse, akik jobbára a hetven évvel ezelőtti történések szereplői.
Bevallottan nem hadtörténeti, sőt, még nem is a tudományos értelemben vett történelmi múltidézés ez. De épp ebben rejlik forrásértéke. Hiszen a szűkszavú, a csapatmozgásokat, a frontbeli történéseket az egyéni megélés tőmondataiban rögzítő napló szó szerint magával viszi az olvasót a hadszíntérre. A napló azáltal is közelebb kerül az olvasóhoz, hogy lapjainak reprodukciója révén az eredeti kockás füzetben is nyomon követhető a szöveg. A felvételeken pedig felelevenedik a múlt a maga képi valóságában: a bevonulást ünneplő tömegeket, hadba induló katonákat, de lövészárokban fekvő honvédeket vagy éppen rövidke tábori pihenőn lévő bakákat láthatunk, valamint a titkos, később nyilvános megemlékezéseket.