Ami bizony, finoman szólva sem vet túl jó fényt a szövetség vezetésére, illetve a magát az erdélyi magyarság igényeinek szószólójaként beállító államfőjelöltjére, Kelemen Hunorra.
Persze, jól tudjuk, az elnökválasztási kampány javában zajlik már, s azzal is tisztában vagyunk, hogy Romániában jelenleg is az a jelölt pályázik legnagyobb eséllyel a tisztségre, aki előzőleg megnyeri a Ki a nagyobb román hazafi című vitát. A legnagyobb ortodox címet már elnyerteforma a szociáldemokrata Victor Ponta, legesélyesebb ellenjelöltje, a lutheránus vallása miatt védekezésre kényszerült Klaus Johannis ezért ellentámadással próbálkozott, s azzal replikázott, hogy márpedig ő nem támogatja az autonómiát. S ha már a jobboldali jelölt útnak indította a Ki ellenzi inkább az autonómiát, anélkül, hogy tudná, mit is jelent az című versenyt, nosza, beneveztek a többiek is. Teljesen természetes tehát, hogy az RMDSZ koalíciós partnerének, a Szociál­demokrata Pártnak is meg kellett szólalnia az ügyben – megfelelően magas, de nem a legmagasabb szinten, hogy azért a koalíciós kapcsolatok se sérüljenek –, a Kelemen Hunorék által hónapok óta lebegtetett statútum pedig kiváló alkalomnak mutatkozott erre. Hiszen ismét leszögezhették, ezúttal is ellentmondást nem tűrően, hogy ők aztán soha, semmilyen körülmények között az ilyen jellegű követelésekkel egyetérteni nem tudnak, semmiféle zsarolásnak nem engednek – csak tudnánk, miféle zsarolásról lehetne szó, ha Kelemen Hunorék még csak fel sem vetették a témát? –, különben is, hangzott a burkolt figyelmeztetés: megvan a parlamenti többségük az RMDSZ nélkül is.
Értjük tehát, hogy Liviu Dragnea miért beszél. De vajon miért hallgat az RMDSZ?