A hazai sajtóból értesültem arról, hogy Sógor Csaba EP- és Antal Árpád András román parlamenti képviselőnk kémkedni ment Koszovóba. El akarják lesni azt a módot, ahogyan az albánok kikiáltották Koszovó függetlenségét.
Aztán majd itthon is alkalmazzák Székelyföld függetlenségével. Az oroszok is megbízták a Rosenberg házaspárt, és el is lopták az atombomba titkát az amerikaiaktól. De minden kiderül. Boris Tadic még idejében idejött, és leleplezte a fondorlatot. Ő is tulajdonképpen mint hírszerző jött. Arról szerzett hírt Băsescu elnöktől, hogyan sikerült megakadályozni Székelyföld függetlenségének kikiáltását. És ráadásul úgy, hogy még egy falás autonómiát sem adtak a székelyeknek. Csak az a baj, hogy már elkésett, mert náluk már kikiáltották Koszovó függetlenségét. Ennek hallatán Băsescu elnök azért jött aztán Háromszékre, hogy nézze meg, ezek a huncut székelyek nem kiáltották-e ki suba alatt függetlenségüket. Közben meg egy füst alatt, titokban találkozhatott régi barátjával, Szász Jenővel. Még jól jöhet neki is ez az ismeretség. Biztos, ami biztos alapon gulyáslevest akart enni. Egyszóval szokik a főztünkhöz, mert tavaly is azt evett. Ízlett neki. Jól is teszi, ha szokja. Bár jobb lett volna pityókalevest adni neki. Hátha megszeretné, és venne pár kiló pityókát. Hadd fogyjon. Mert úgy sincs, amit vele kezdeni. A nyakunkon rothad. Legalább szólhatna Bukarestben, hogy ne engedjenek többet behozni. A lényeg, hogy szereti a főztünket. Mi már meg is untuk a más főztjét. Majdnem száz éve esszük azt, amit Bukarestben főznek ki. Azt is tudja, hogy a gulyáskommunizmus jobb volt, mint az itteni nacionálkommunizmus. Ették is a magyarok nagykanállal. Nekünk viszont itt, a végen még a jogok morzsáiból sem jutott. De most már sokkal jobb. Megvalósult az egyenlőség. A magyar gyerekek úgy tanulhatják a románt, akár a román anyanyelvűek. Traian Băsescu volt az egyetlen, aki egyetértett azzal, hogy a magyar gyerekek mint idegen nyelvet tanulják. Mert előrelátó. Arra gondol, hogy ki tudja, mi történik? Fidel Castro sem uralkodott míg a világ. Csak majdnem élete végéig. De mindennek vége lesz egyszer, mint víg Andrásnak. Még az is megtörténhet, hogy Románia elismeri Koszovó függetlenségét. Vagy ki tudja, urambocsá!, autonómiát ad nekünk. És akkor jól jön, ha majd a kölcsönösség elve alapján a román gyerekek is tanulhatják a magyart idegen nyelvként. Mindezeket azért nem lehet nyíltan megmondani, mert nálunk mindenki mást mond, mint amit gondol. Hiába mondják a magyarok, hogy nem akarnak függetlenséget, csak autonómiát. Ennek ellenére egyfolytában azt szavalják rólunk, hogy elszakadást, függetlenséget, revizionizmust, szeparatizmust szeretnénk. Sok soviniszta nagy tanítómesterének szavait idéznék leginkább, a Ceauşescu elvtársét, aki egykettőre rámondta bárkire, hogy: irredentahorthyistafasiszta.