Bukarestben született 1956-ban, a Bukaresti Egyetem román nyelv és irodalom szakát 1980-ban végezte el. 1980 és 1989 között iskolai romántanárként dolgozott, majd a Román Írószövetség tisztviselője és a Caiete critice lap szerkesztője volt. 1991 óta a Bukaresti Egyetem Bölcsészkarának Román Nyelv és Irodalom Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus. 1994 és 1995 között az Amszterdami Egyetem vendégelőadója volt. Időszakos munkatársa nyugati lapoknak. Több verses és prózakötete jelent meg, regényeit számos nyelvre lefordították. A román irodalomban a posztmodern művelőjeként tartják számon.
Európa, mint az agyam
(Europa are forma creierului meu)
(részlet)
Az európaiság nekem nem azt jelenti, hogy jó vagyok (jobb, mint mások), hanem hogy összetett vagyok, bonyolult személy, tele belső ellentmondással, de képes arra, hogy felismerjem ezeket és megbékéljek velük.
Többsebességes Európa, azt mondják. Évtizedekig ostoba betonfallal és szögesdróttal kettészelt Európa, azt mondják. De amikor a konkrét fal (legalábbis a két Berlint egymástól elválasztó darabja) leomlott, világosan látszott, hogy nem annyira geopolitikai, mint inkább mentális zónákat választott el. Hogy ma nem egy Európa van, és még sokáig nem is lesz, még akkor sem, amikor a képzeletbeli Kelet valamennyi állama csatlakozik majd a képzeletbeli Nyugathoz. Mert gondolkodásunk fantazmagóriái között léteznek Huntigton Európái is, és ezek tektonikus lemezként ütköznek és morzsolódnak, végig a katolicizmus/protestantizmus és az ortodoxia határa mentén, és Goethe meg Thomas Mann Európái, amelyek a szigorú és okos Északot állítják szembe a dionüszoszi Déllel.
Három klisé, három sántító fogalom, három csaknem szexuális képzelgés terjed ma az Urálban eredő, hatalmas félszigeten. Nem tudom, hogy ezeket a fogalmakat azért választjuk ki vagy gyártjuk folyamatosan, hogy másféle, infantilizáló és lenyugtató lágerekbe zárjanak be minket, vagy hogy lebegjünk rajtuk, mint Medúza megmentő tutaján: Nyugat-Európa, Közép-Európa, Kelet-Európa. A civilizáció, a neurózis és a káosz. A jólét, a kultúra és a káosz. A gondolkodás, a tudatalatti és a káosz. Egyszer a Frankfurti Könyvvásáron egy német könyvkiadóval beszélgettem, és azt mondta, érdeklik a kelet-európai szerzők. Azonnal azt válaszoltam, hogy én személy szerint nem sorolom magam közéjük. Igaza van, mondta, ön románként valójában délkelet-európai. Csodálatos pontosítás. Pompás továbbosztása a már megosztottnak. Maradj a helyeden, tulajdonképpen ezt mondta nyájasan ez a kiadó. Maradj a saját gettódban. Fejezd ki a saját (dél)kelet-európai történelemdarabkádat. Írj a te Securitatédról, a te Ceauşescudról, a te Néppalotádról. A te kutyáidról, a te utcagyerekeidről, a te cigányaidról. Légy büszke magadra, hogy ellenzékben voltál a kommunista korszakban. És hagyj minket a szerelemről, a halálról, a boldogságról, az agóniáról és az eksztázisról írni. Bízd ránk az avantgárdot, az újítást, a normális kulturális lélegzetvételt. Egyetlen esélyed, hogy kifejezésre juttasd a te kis világod egzotikumát egy kis kiadónál, amelyik esetleg elfogad itt nálunk. Mert végül is kinek számít? Kit érdekel? Nincs más választásod: erősítsd elfogadott kliséinket, vagy eltűnsz.
Most itt megismétlem az akkor adott válaszomat: nem vagyok kelet-európai szerző. Nem ismerem el Európa háromfelé osztását se geopolitikai, se kulturális, se vallási alapon, se sehogy. Egy sokféle, de nem skizofrén Európáról álmodom. A térben és az időben, az álmokban és az emlékekben, a valóságban és a képzeletben nagyon nagy számú Európa létezik. Ezek közül én csak egyre tartok igényt, az én Európámra, mely könnyen felismerhető, mert hasonlít rá az agyam. És azért hasonlít, mert kezdettől ő formálta a maga képére és hasonlatosságára. Mély ráncok és hajlatok vannak a felületén, mozgató- és érzékelőzónák, a beszéd központja és a megértés központja. De nincsenek benne betonfalak, vasfüggönyök és határok.
Koszta Gabriella fordítása
Gondolat-töredékek
„A csodálat és a szerelem nem igazság és nem kötelesség. Az oktatás, kultúra, szociális helyzet nem ösztönözheti infantilis önimádatodról való lemondásodat. Nehéz elfogadnod, hogy a körülötted lévő emberek lehetnek rosszabbak vagy jobbak tenálad. De mindenképp cselekedned kell, másként nem tudod meghatározni önmagad. Az vagy, amit csodálsz, nem az, amit elutasítasz.” Örökifjúan, pixelbe burkolva (Pururi tânăr, înfăşurat în pixeli)
„Mesterségem: rom-alakító. Hivatásom: romépítés. Ne kérdezzenek engem Európa elfelejtett, elhagyott helyeiről. Anyámban egyfajta helyen voltam. Magamban egy másik helyen vagyok. Gyűljenek körém, nyissák ki koponyám, tervezzék meg agyam: gipszformaként porlik tekintetüktől. És pora jól láthatóan keveredik a romok porával, melyek között, akár a romhárem szeretője, éltem egész életem.” Szerelmünk őzszeme (Ochiul căprui al dragostei noastre)
Kali Ágnes fordítása
Mircea Cărtărescuval szerdán 20 órától a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Adrian Lăcătuş író és Szonda Szabolcs könyvtárigazgató beszélget.
