Az ingatlan megvásárlása már 2011-ben vitát szült az egyház és a polgármesteri hivatal között: az önkormányzat a megyei tanács segítségével szerette volna megszerezni az 1852-ben épült rozoga házat, ám az egyház ellenezte azt, arra hivatkozva, hogy a nemzetiségi arányok változása a közeljövőben új, ismeretlen szándékú községvezetést hozhat. Úgy vélték, az egyházközség tulajdonosként biztosíthatja, hogy az emlékház Bölön magyarságát szolgálja a jövőben is. Az egyház határozott szándékát látván Sikó Imre polgármester sem erőltette a vásár létrejöttét. Az unitáriusoknak viszont sokáig nem sikerült megegyezniük az örökösökkel. Végül a család három tagjával megállapodtak, akiknek – a keblitanácsi, majd azt közgyűlésen megerősített határozat értelmében – a vételár egy részét ki is fizették. Igen ám, de a család két, Nagy­szebenben lakó leszármazottja, akikről úgy tudták, hogy szóban lemondtak jussukról, mégis igényt támasztott, s tavaly bírósághoz fordult. Ifj. Kozma Albert lelkipásztor szerint a hagyatéki tárgyalás, illetve a családi viszonyok egy franciaországi és angliai szálának tisztázása akár két-három évvel is hátráltathatja a ház elkezdett felújítását.
Mivel az épület a műemlékként nyilvántartott unitárius templom közvetlen közelében található, az egyház szakemberek tanácsára támaszkodva megrendelte az építőanyagot, a ház falát vasabronccsal erősítették, de a családi viszály miatt le kellett állítaniuk a munkát. „Az épület állapota nagyon rossz – szemléltetésül elég, ha azt mondom, a pincéből a szarufáig látni –, ám mégsem végezhetjük a mentőmunkát. A téglát, cserepet és a gerendákat elvittük, felhasználhatjuk a felújítás alatt álló egyházi épületeknél, de a falak napról napra rosszabb állapotba kerülnek, ráadásul időközben egy vasabroncsot ismeretlen tettesek elloptak, a fából készült tartozékok pedig jóformán menthetetlenek. Kénytelenek vagyunk várni, csak azért, mert az örökösök nem tudnak egymással megállapodni, s igazságukat a bíróságon keresik” – ecsetelte a tiszteletes.