A kéknyelv-betegség Euró­pába Afrika felől érkezett, már évek óta oltanak ellene Olaszországban, Portu­gáliá­ban, Spanyolországban. Az elmúlt évek­ben Németországban, Franciaor­szágban és a Benelux államokban is elindították az oltási programot.
A legnagyobb visszhangot a 8-as szerotípus (több mint 24 szerotípust azonosítottak) 2007. évi ismételt és intenzív megjelenése okozta. Ez a vírustípus először 2006 augusztusában bukkant fel Hollandiában, Belgiumban, Németor­szág északnyugati és Francia­ország észak­keleti területén, később Luxem­burgban. Az EU a helyzet kezelésére közös stratégiát dolgozott ki. Ennek részeként megváltoztatták az érintett országok közötti állatszállítások szabályozását, és október 13-ától az állatok a hodályokba kényszerültek. Az óvintézkedések ellenére a vírus 2007 júliusában újra felütötte fejét, szeptemberre már elérte az Egyesült Királyságot, majd megfertőzte Dániát és Svájcot is. 2007. július 27-től a korlátozás alá eső területekről csak a vágóhidakra szállíthatták az állatokat, sehova máshova. Abban az évben augusztus 10-től az állatok exportját a húsz kilométeres védőzónából is csak a vágóhidakon keresztül lehetett megvalósítani.
A  gazdasági károkat a szerotípus és az általa okozott károkat külön vizsgálat keretében elemezték az unió szintjén. E szerint a betegség okozta költségek több tétel­ből álltak össze: például közvetlen költségek, vakcinázás és állatorvosi költ­ségek, marketingköltségek, árveszteségek, továbbtartási veszteségek. A betegség közvetlen költsége az eddigi tapasztalatok szerint megbetegedett egyedenként a juhok esetében elérte a 150, a kecskéknél a 105, a szarvasmarháknál a közel 500 eurót. A vírus 1-es és 4-es szerotípusa nagyarányú vetélést is okoz, ami a kecskéknél 15, a juhoknál pedig 20 százalékos is lehet. Sajnos, a betegség elleni védekezés további kieséseket okoz, a vakcinázás ugyanis 15–20 százalékkal csökkenti a termékenyülést, és hasonló arányban esik vissza az ellésenkénti bárányszám is.